Törvény szerint ötszáz tanuló után alkalmazható egy logopédus az iskolákban, emiatt csak városon működnek logopédiai kabinetek, de ott sem tudják ellátni mind a beszédzavaros vagy más részképességzavaros gyermekeket. A háromszéki szülők egy csoportja ennek a helyzetnek a javítása, egymás gondjainak megismerése céljából szervez először találkozót csütörtökön 17 órától a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet tanácstermében.
Egy anyuka lapunknak elmondta, negyedikes diszlexiás kisfiáért aggódik, aki jövőre kikerül abból a közösségből, ahol megszokták, hogy több türelemmel kell vele foglalkozni, ötödik osztálytól pedig minden tantárgyat más-más tanár tanít, akik hetente legfennebb három órát tartanak az adott osztályban, nem ismerhetik meg olyan közelről tanítványuk képességeit, hiányosságait. Mivel az iskolában nincs logopédus, a család saját költségén gondoskodik a gyermek fejlesztéséről, de úgy gondolják, a legfontosabb az lenne, ha olyan osztályban tanulhatna, ahol a többi gyermek is hasonló zavarokkal küzd.
Háromszéken csak a városokban, ott sem minden iskolában van logopédiai ellátás, a fejlesztő vándorpedagógusok pedig a tanulásban akadályozott, legfőképpen a szellemi fogyatékkal élő gyermekek ellátását biztosítják — tudtuk meg Bokor Attila szakfelügyelőtől, aki szerint, ha egy diszlexiás gyermeknél az óvoda, illetve elemi iskola időszaka alatt a terápia nem vezet eredményhez, akkor ott valószínű, más probléma is van. A szakember úgy véli, nagyon jó, hogy a szülők összefognak, példaként említ egy marosvásárhelyi civil szervezetet, amelynek sikerült felhívnia a figyelmet a jelenségre, és elérte, hogy egy iskolában diszlexiás osztályok működjenek elsőtől nyolcadikig.
Nemzetközi adatok szerint a lakosság közel tíz százaléka érintett olvasás-, írás-, illetve számolászavarban, három-öt százalék olyan súlyosan, hogy megfelelő segítség nélkül képtelen megtanulni írni vagy olvasni, de gyakran a szülők nem ismerik fel idejében a zavart, később pedig nehéz ennek a kiküszöbölése.
