Erdővidék egyik legszűkebb medencéjében, a Vártető, Cseretető és Verőfény ölelésében az elmúlt húsz év alatt kétszer változott meg az élet. Négy esztendővel ezelőtt, amikor a bányát bezárták, és tavaly, amikor átadták az új hidat meg az aszfaltutat. Egyik sötét fellegeket vont a falu fölé, mert sokan elveszítették munkájukat és jövőbe vetett hitüket, másik reményt adott ahhoz, hogy Bodos nem marad elzárva a világtól, érdemes csinosítani a kapu elejét, mert soha nem lehet tudni, honnan és ki érkezik az immár tiszta levegőjű, bányadübörgés-mentes faluba, ha már egy perc alatt bekanyarodhat a főútról a dombok mögé.
Hála Istennek a kommunista idő lejárt, és nem rombolták le Bodost, mert bizony szerepelt a falurombolási tervben sok más településsel együtt. Reméljük, a gazdasági válság nem fog örökké tartani, lesz munkalehetőség. Innen az emberek nem költöznek ki, építik, szépítik házaikat, küszködnek, dolgoznak, látnak maguk előtt még jövendőt — véli Sándor István református lelkész, aki a Bethlen grófok egyik ősi fészkében, Küküllőváron nevelkedett, Székelyudvarhelyen érettségizett, és a teológia elvégzése után, 1980-ban Kőrispatakon kezdte lelkészi pályáját. Öt év szolgálat után lelkész édesapját és kántor édesanyját követte Erdővidékre, erdőfülei tanítónőt vett feleségül, azóta Bodosban pásztorolja népét.
Most jól megvagyunk a faluban
Egyház és iskola együtt tesz a közösségért, melyről Sándor tiszteletes úgy vélekedik: nyitottak az új iránt, de a hagyományokat is őrzik, és ha valaki közös célt ad a közösségnek, rendkívüli módon összefognak az emberek. ,,Tavaly javítottuk a templomot kívül, és a romeltakarításban nagyon sokat segítettek. Ezt a munkálatot nagyrészt az erdőkből finanszíroztuk, még kaptunk támogatást a megyei tanácstól és helyi alapokból is. Harminc hektár erdőt kaptunk vissza, jelenleg folyamatban a többi visszaszerzése is. De máskor is segítenek az emberek. Idén a kilencedik kosaras bált szervezzük, az egész környéken csodálkoznak, hogy mennyire összefog ilyenkor a falu."
A három üzletből kettőt helybeliek működtetnek, messze vidéken is ismerik a kovácsmestert, Kovács Béla bőrdíszművest, Dávid Alpár székelyruha-készítőt, a Gáspár-palántákat, amelyek már ottjártunkkor cserépben növekedtek, s nemsokára fólia alá kerülnek. A lelkipásztor a további pozitívumokat sorolja: ,,A falusi turizmus is kezd kialakulni, igaz, egyelőre csak egy család foglalkozik ezzel, a volt alpolgármester, Bodos jelenlegi képviselője, Józsa József. Nagy vonzerő lesz a tó is, ami a külszíni kitermelés helyén alakult ki, ezt befüvesítették, be kell gyepesednie, és szép üdülőteleppé válhatna."
Bodos négy és fél száz lelkes lakosságának több mint egynegyede kiskorú, legalább húszan középiskolások. ,,1999-ben járt itt püspöki vizitáción Csiha Kálmán püspök úr, és megjegyezte, hogy ritka az a református gyülekezet, ahol ennyi a gyermek" — meséli Sándor tiszteletes. A helyi óvodában tizenheten, a Budai József Elemi Iskolában huszonöten tanulnak, még ugyanannyian Barótra ingáznak V—VIII. osztályba. A jelenlegi iskola elődje az egyház tulajdonában lévő faépületben működött az ezernyolcszázas évek végéig, fenntartását az egyház nem bírta, és átvette a magyar állam, majd mint jogutód, a román állam új épületet épített a harmincas években. Azokról az időkről Gáspár Etelka nyugdíjas tanítónő sokat mondhatna, bodosi látogatásunkkor, sajnos, nem tartózkodott a faluban.
A nagyobbak anyáskodnak
Amikor az óvodai csoportba belépünk, kellemes gyurmaillat csapja meg orrunkat, a gyermekek azonnal mutatják a legújabb alkotásokat. Nem jönnek zavarba a látogatótól, nem hagyják abba a tevékenységet, de Sándor Magdolna óvónőnek sem kell őket fegyelmeznie, amíg egy kis asztal mellett beszélgetünk.
Az óvodában nem ismernek lehetetlent
,,Az elején, amikor ide kerültem, féltem a vegyes csoporttól, de most már huszonegyedik éve tanítok itt, és rájöttem, hogy rengeteg az előnye. Nem kell külön megszervezni a tevékenységeket, a nagyobb gyermekek segítik a kisebbeket, mindenki kap feladatot, és a beszoktatással sincs baj, mert a nagyobbak anyáskodnak a kisebbek fölött. Nagyon nagy előny, hogy itt az iskola, és már korán megbarátkoznak vele, míg máshol traumaként élik meg az elsőbe indulást. A tanítónőkkel együtt szervezünk programokat. Meghívjuk az iskolásokat, együtt tartjuk a műsorokat."
Elbúcsúzunk a gyermekektől, az óvó nénitől, Józsa Rozália dadától, majd bekopogunk a két, egymásból nyíló teremben tanító Dávid Anna Gyöngyi és Benedek Erzsébet osztályába.
Tanítványaiktól kapják a legtöbbet
Gyöngyi tanító néni hét elsőst és hat harmadikost, Erzsébet öt másodikost és hét negyedikest tanít. Mindketten úgy osztják be a munkát, hogy amíg egyik csoporttal foglalkoznak, addig a másik önálló feladatot kap.
Dávid Anna Gyöngyi tizenöt éve tanít Bodosban
Dávid Anna Gyöngyi Békéscsabán végezte a tanítóképzőt, a differenciált osztálymunkát a Zsolnay-módszerrel gyakorolták. Tizenöt éve tanít Bodosban, itt is lakik, férjével, a székelyruha-készítő Dávid Alpárral vállalkozást is működtetnek, nem kíván elköltözni, úgy tartja, itt is bevált a tanult munkamódszer: ,,Úgy szoktam például az anyanyelvi órát tartani, hogy megkezdem a légzőgyakorlatokkal, az artikulációval, a helyeskiejtés-próbával, és ezt együtt tartjuk mind a négy csoportnak, vagyis első osztálytól negyedikig. Ez nyolc-tíz perc, utána kezdődik a differenciált munka. A többi időmet úgy osztom be, hogy amíg a harmadikosok önállóan felkészülnek a hangos olvasásra, vagy írásbeli gyakorlatot oldanak meg, addig az első osztályban a betűtanítással foglalkozom." Ez a gyermekektől nagyobb önfegyelmet igényel, de Erzsébet azt mondja, ezt könnyen megszokják. ,,Az én lányom ide jár iskolába, a kolléganőm tanítja első osztályban, és úgy gondolom, sokszor még pluszinformációt is ellopnak a nagyobbaktól" — mondja a Bibarcfalváról ingázó tanítónő, aki azt is elárulja, hogy többéves tapasztalat után ez az első közösség, ahol nagyon jól érzi magát, és nem menne máshová tanítani.
Nehézségek vannak persze itt is, de amikor a gyermek tudja a tananyagot, akkor a tanító érzi, nem dolgozott hiába. ,,A gyermekektől kapom a legtöbb elismerést, a szülőkkel néha nehéz, de a faluközösség legnagyobb részével nagyon jó a kapcsolat. Az az igazság, hogy sokat dolgozunk, iskolán kívül is vállalunk munkát, foglalkozunk az ifjúsággal, a felnőttekkel. Az iskola külön tart farsangi mulatságot, amire műsorral készülünk, utána a szülők kínálkodót hoznak, eladják pénzért, és abból gyűjtünk kirándulásokra. Márciusban lesz az idei kosaras bál a felnőttekkel, tizenötödikét az egyház szervezi, aztán anyák napja és az évzáró" — sorolja a programokat Gyöngyi tanító néni.
Erzsébet nem bodosi, kevésbé tud részt venni a falu tevékenységeiben, de amikor kell, marad délután is. ,,Igyekszünk pluszt is adni, furulyát tanítunk opcionális tantárgyként, és számítástechnikát. A negyedikesekkel szövegszerkesztőtől táblázatkezelőig, diavetítésig mindent megtanulunk. Az elsősökkel, harmadikosokkal játékos programokat tanulunk."
Dávid Anna Gyöngyi: ,,Az óvodával is nagyon jó a kapcsolatunk, az óvónő felkészít minket, hogy melyik gyermek milyen képességű, aki iskolába indul. Az óvoda helyi versenyein részt veszünk, meghallgatjuk, értékeljük a gyermekek teljesítményét, vagyis zsűrizünk, tehát mi együtt szervezünk mindent." Kérdésünkre, hogy milyen a kapcsolatuk a számukra pénzügyi központként működő baróti Gaál Mózes Általános Iskolában tanító kollégákkal, Dávid Gyöngyi válaszol: ,,Nagyon keveset találkozunk, csak módszertani napokon, tán évente kétszer-háromszor, köszönünk egymásnak, de ennyi."
Gyülekezeti élet, diakónia
Idén csak két konfirmandus készül a vizsgára, annál népesebb az ifjúsági bibliakör, tízen-tizenegyen járnak, a felnőttek legalább húszan látogatják a bibliaórákat. A nőszövetségnek is van bőven munkája, Sándor István tiszteletes szerint bekapcsolódnak mindenbe, ami a női lélekhez tartozik, betegeket látogatnak, fogadják a faluba érkező csoportokat, részt vesznek az évfordulós ünnepségek, kortárstalálkozók szervezésében, elnökük a Diakónia Keresztyén Alapítvány betegápoló csoportjának tagja, ő hivatásszerűen végzi ezt a munkát.
A lelkipásztor bizakodó
A lakosság több családorvoshoz iratkozott, de helyben is van orvosi ellátás, dr. Deák Brigitta hetente egyszer jár a faluba, a református egyház kántori lakásának kibővítése révén megépített rendelőben fogadja a betegeket. Amióta elkészült az aszfaltút, a mentő is hamarabb Bodosba ér — mondják az emberek.
Az egyház női énekkara, az Esthajnal kórus karnagya a lelkész. Felléptek Baróton, jártak vendégszolgálaton Bölönben, és készülnek más falvakba is. Bodos testvértelepülése Biharugra, ezt a kapcsolatot 1990-től ápolják, kétévente látogatják egymást.
A templom kívülről megújult, idén belső javításokat végeznek. A parókiát is rendbe tették, teljes pompájában őrzi az épületet tervező Kós Károly emlékét, 1930-as átadása óta Sándor István itt az ötödik lelkész, előtte Nagy Béla, Fábián Adorján, Nagy Károly és Bartha József szolgálta a bodosiakat.
Főhajtás
A helyi iskola Budai József európai hírű botanikus, növénynemesítő, geológus, egyetemi tanár nevét viseli, akinek szülőházára 2001-ben emléktáblát helyeztek, a kultúrházat Vitéz Egyed Géza tanítóról nevezték el, aki nyugdíjasként vezette a művelődés e hajlékának építését, feljegyzéseiből tudja az utókor, hogy ki mennyit adományozott e célra, és ki közmunkázott, dr. Egyed Ákos történészt, akadémikust leginkább azzal tiszteli meg a falu népe, hogy minden hazatérésekor nagy szeretettel és népes jelenléttel fogadják.
Bodos népe büszke neves szülötteire, és bízik abban, hogy lesznek követői azoknak, akiknek neve immár örökké összefonódik Erdővidék e közösségének élni akarásával.
