Húsz éven át értelmiség- és kultúraellenesnek minősítettem ezt a vandalizmust, és sokakat megsértve lumpenelemeknek tulajdonítottam ezt a munkásmozgalom angliai történetére emlékeztető géprombolást.

Emlékeim között bogarászva utalok is erre, amire megszólal Kiss Alpár unitárius tiszteletes, régi ismerősöm és barátom, s elmondja, hogy az írógépeket nem a rombolás ösztönének a felülkerekedése miatt verték földhöz, hanem a vegzatúra miatt, amiben a 80-as évek derekától részünk volt. Évenként megalázó módon ellenőrzésre kellett vinnünk írógépeinket, és egy stupid, bonyolult szöveget kellett a ránk és gépeinkre felügyelő milicista előtt legépelnünk. Az írógépek földhöz verése mögött tehát nem antiintellektuális indulatokat kell keresnünk, hanem a rendszer, a diktatúra mérhetetlen gonoszsága elleni dühöt.

Eszembe jut, hogy Sepsin dr. Koczka György is ellenőrzésre hozta az Erika írógépét. Lévén már idős ember, az ellenőrző szöveg bepityegtetése nem ment simán. Gépelési hibát hibára halmozott, kezdte elölről, mert mi, boldogtalan megalázottak azt sem tudtuk, hogy az ellenőrzés számára a hibásan gépelt szöveg is információs forrás, mert majdan, amikor a rendszert írógéppel akarjuk megdönteni, éppen a leggyakoribb hibák alapján tudják azonosítani személyünket a lázító szöveg szerzőjével. És az alapján, hogy melyik betűt mekkora intenzitással ütjük le a billentyűzeten. Szóval, Buci bácsi idegileg kikészült az írógép-ellenőrzésen, arca lángvörössé változott, félő volt, hogy agyvérzést kap, és káromkodva a padlóhoz vágta az Erikát. Tánczos százados, az ellenőrzés lebonyolítója rémülten próbálta menteni a helyzetet: nyugodjék meg, doktor úr, nem történt semmi, legépeljük mi azt a szöveget a doktor úr helyett, nyugodjék meg...

Szóval, a baróti unitárius lelkész közbeszólásával helyrebillentette bennem a félresiklott géprombolásos emlékértékeléseket. Húsz év múltán. Mert az írógépek földhöz teremtésével a diktatúrát rombolták. A televíziókészülékek elleni féktelen haragot is az váltotta ki, hogy ezek az utálatos hazugságdobozok éveken át ordították szembe velünk a bennünket megalázó szörnyűségeket. (Mi nyolc évig nem néztünk otthon televíziós adást.) És a papírok megsemmisítése sem az írástudás elleni lázadás volt, hanem a hazugság, a besúgás, a feljelentésesdi elleni fékezhetetlen indulat.

Kiss Alpár tiszteletes úr pillanatok alatt átrendezte az emlékeimet, mert Koczka Buci bátyánk zsigereibe már beépült az az indulat, ami aztán ’89 decemberének végén tömegjelenséggé vált, lázadás volt ez a javából, nem az írógépek, hanem ezeknek a diktatúra szolgálatába fogott szerepe ellen.