Azokat a tiszteket, akiket nem ítéltek börtönbüntetésre, kötelezik, hogy rangjuktól megfosztva mint közlegények szolgáljanak az osztrák hadseregben. Sokan megszöknek a sorozások elől, vagy miután besorozták, dezertálnak a hadból.

Báró Wohlgemuth Lajos, Erdély katonai kormányzója hirdetményt tesz közzé magyarul, németül és románul, melyet minden helységben kihirdetnek, és tudatják a lakossággal a következőket:

HIRDETMÉNY

Az ország közelebbrőli bejárásom alkalmával tudomásom esett, miszerint Maros-Vásárhelyt némely rosszakaratuak által kisérlet tetetett a Cs. Kir. Hadsereghez már besorozott legények lebeszélésére.

Ennél fogva agyonlövést rendelek mindenkire, ki bizonyithatólag egy Cs. Kir. katonát ha siker nélkül is hitszegésre késztetni fogott.

N. Szeben Oktober 13-án 1849

Erdély Nagy-Fejedelemsége cs. kir. polgári és katonai Kormányzója Altábornagy Báro Wohlgemuth Lajos.

Az altábornagy hirdetménye ellenére naponta szöknek meg a besorozottak, akiknek nevét körlevélben közlik. Háromszék kerületi főbiztosa, Kovács kapitány tájékoztatja Erdővidék ideiglenes alkirálybíróját, Dániel Gábort a megszökött katonák nevéről.

Hadifogoly bodolai Farkas György, Gödri György, Üszögös Péter mult hó 21-én a brassói korházból, vargyasi Székely Pál, Ambrus Ferenc, Ilkei Bálint, Morár Ferenc, Soós Elek, Szász Mózes, nagybaconi Pál Zsigmond, Dimény János, Szász József, nagyajtai Szöcs István pedig midőn Brassóból Szebenbe szállittattak mult hó 26-án az utközben — szárazajtai Szabó István ugyan mult hó 21-én a Brassói korházból megszöktek.

A Méltóságos Királybiró Urnak meghagyatik ezen szökevényeket szorgalmatosan felkerestetni és a megtalálás esetében őket a közelebb fekvő katonai parancsnoksághoz Brassóba kisértetés végett átadni.

Háromszék kerületi főbiztosa Kovács Kapitány Sepsiszentgyörgy október 3. 1849.

Udvarhely Kerületi Császári Biztosa szintén levélben értesíti Kovács kapitányt és Erdővidék ideiglenes alkirálybíróját, Dániel Gábort két orosz ezred kivonulásáról, valamint a Rika erdejében összegyűlt szabadságharcosokról:

Erdővidéki Csász. Kir. kerületi Albiztos Mélt. Dániel Gábor Úrnak Vargyason

Udvarhely október 11-én 1849

A Brassói Nemes Tanácsnak ide 3151 és 3198 számok alatti átiratai tartalma szerint a napokban két orosz ezred Oláhországba fog innen kiindulni. Mire való nézt a betegek, úgy egyéb podgyászok átszállitására a Szinai kolostorig, mulhatatlan megkivántatnak 43 négy-négy lovas fedéllel ellátott szekerek. Melyeket hogy a kerületi albiztos ur hatóssága alatti kerületéből minden vállogatás nélkül folyó hó 15-dike estvére egy végre kirendelendő segédbiztos ur kiséretébe Brassóba bé küldesse. Ottani városi kapitány Chresttels Pál urnak számba adassa, és ezen intézkedésről az elöljáró Háromszéki Kerületi Biztosságot értesitse. Ezennel szoros felelet terhe alatti kötelességévé tétetik.

Egy uttal tudatik a Kerületi Albiztos Urral az is, hogy a Háromszéki Kerületi Biztosságnak ide tett azon jelentése következésébe, miszerint a Rika erdőt és utat egy Bajkó Dáni nevezetü hegyi tolvajvezér léte alatt alakult haramia banda veszélyezteti.

E mai nap innen a szükséges intézkedés megtétetett, hogy egy Oklándra innen szállittatott katonai lovascsapat a Rikai utat biztositsa.

Udvarhely Kerületi Csász. Kir. Biztos.

A negyvenhárom négylovas szekér előállítása nehéz feladat elé állította Erdővidék falvainak lakosságát. Akik a szekerekkel Sinaiáig fuvarozták az orosz sebesülteket, azoknak jó része lovak és szekér nélkül tért haza.

A Rika erdejében összegyűlt katonák — akik nem raboltak, csak rajtaütésszerűen harcoltak az osztrák hadsereg ellen — sorsának alakulásáról írásos dokumentum nem maradt meg.

Szintén katonaszökevényekről szól az 1849. október 21-én kelt levél Kovács kapitány aláírásával.

Méltóságos Dániel Gábor Úrnak

Torjai születésű Kuhn István ki a forradalom alatt mind hadnagy szolgált, elfogatása után katonának besoroztatott, jelen hó 11-én a Szebeni korházból megszökött. Ujoncok nagyajtai Deák Ferenc, szentléleki Bartók Pál és Voloncs Károly ugyan jelen hó 12-e virradólag Fogarasból, Finta István pedig október 15-én a Brassói korházból hirtelen megszöktek. Felsőbb helyről kelt rendelet folytán meghagyom a Császári Királyi Kerületi Albiztos Urnak ezen hadiszökevényeket szorgalmatosan felkeresni, és megtalálás esetében illő fedezet alatt ide kisértetni.

A szabadságharc újraszervezésének reménye sokáig élt még a székelyek hitében. 1854-ben Váradi József és Bartalis Ferenc is hitte, hogy a forradalom fellángol. Szomorú sorsuk ismeretes. Viszont nagyon sok szabadságharcosnak, aki az örökös üldöztetést választotta, életútja örök homályba veszett. A fent idézett levelek azokról vallanak, akik kezükben karddal még sokáig harcoltak a haza függetlenségéért. Hiába írták nevük után, hogy katonaszökevények vagy haramiák, ők hősök voltak, és szentül hittek abban, hogy Kossuth visszatér. Ezért is érdemes kegyelettel emlékezni rájuk.