Nálunk március 15-ét a napján tartjuk ugyan, számunkra is ez a legnagyobb magyar nemzeti ünnep, talán kedvesebb és megrendítőbb is, mint az egymással torzsalkodó, máshol külön ünneplők számára, de azon a bizonyos napon nálunk anno 1848 semmi lényeges nem történt. Budapest messzire van. A mi március tizenötünk tartalmát tekintve későbbi szabadságharcos események emlékét sűríti ebbe a napba. A Háromszék nem alkuszik jegyében fogant székelyföldi ellenállást, amely, ha nem következik be, a magyar szabadságharcnak a magyarországival egyesült erdélyi osztrák haderő majdnem egy egész esztendővel azelőtt nyakát szegi.

A jeles nap helyi megünnepléséhez március 15-nek annyi a köze, hogy 1956-ban és 1957-ben ezen az éjszakán helyezett el virágkoszorút a mikós diákok egy csoportja, akik aztán meg is lakoltak ezért a bátorságért, leülték börtönös éveiket, és az első szabad március 15-től, amíg élnek, őket illeti meg az első koszorúk elhelyezése a nemzeti ünnepen.

Az Erzsébet park egyebekért is március 15-i kegyeleti hellyé vált. Itt található az eredeti állapotának helyreállítására váró oroszlános szabadságemlékmű a maga kálváriás történeteivel, a park fölötti megyeházában hangzott el a háromszéki ellenállást megalapozó ,,lészen ágyú!", ennek a kegyeleti helynek a keleti oldalán található a Székely Mikó Kollégium, itt látható a háromszéki ellenállás bemutatására múltja, egykori rendeltetése alapján is igen alkalmas Lábas Ház, közel ide a Székely Nemzeti Múzeum, egyszóval olyan szabadságharcos sűrítmény-hely ez, amely újabb szobrokkal és emlékművekkel kiegészítve egy székelymagyar panteon lehetne, illetve máris az.

Mindez az 1848. őszi és 1849. évi eseményeket datálja előbbre, és sűríti március 15. ünnepi napjába.

A magyar honfoglalás sem 896-ban történt, de közmegegyezéssel ez az év összegezi mindazt, ami hosszú időn át, századok alatt esett meg.