Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva — harsogja soha meg nem ismételhetően a sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, s bizony, nem csak a rézágyú nehéz, a Székely Nemzeti Múzeum is szűknek bizonyult a ,,székelység ereklyéjét" bemutató tárlat megnyitóján.
Mert az In memoriam Gábor Áron (1814—1849) című kiállítás tegnap esti avatója több volt szokványos kulturális rendezvénynél: a tolongó tömeg egyértelműen jelzi azt a nagyon határozott közösségi akaratot, hogy a hányattatott sorsú, a magyar szabadságharcban — és azóta is — a székelyföldi ellenállást jelképező ágyú mindörökkön a Kós Károly által tervezett múzeum falai között pihenjen. Tamás Sándor megyeitanács-elnök leszögezte: miután sikerült hazahoznunk az ágyút, következő célunk, hogy székely ereklyénket itthon is tartsuk. Vargha Mihály múzeumigazgató úgy fogalmazott: rajtunk is múlik, hogy miénk maradhasson, be kell bizonyítanunk, hogy az ágyú látogatottsága tízszerese lesz annak, mintha Bukarestben lenne. Dr. Kedves Gyula budapesti hadtörténész kijelentette: ez az ágyúcső több mint öntvény, több mint fegyver, jelképe annak, hogyan birkózik meg a lehetetlenséggel is határos feladatokkal egy közösség, ha tagjai összefognak.
