A Monarchia a Franciaországgal elhúzódó háborúi idején különösen vigyázott a gabonaszükséglet fedezésére. Szigorú megszorításokat írtak elő a gabonából főzött pálinka előállítására.
A baróti bíró 1806-ban közli Felső Fejér vármegye faluinak a Királyi Fő Igazgatói Tanács határozatát: ,,Falusi birák, polgárok és hütösök. A Felséges Király Fő Igazgató Tanács április 10-dik napjától 2776-szám alatt kibocsájtott, és itten kihirdetett azon nemes rendelése, melynél fogva a pálinka fözhetés csupán csak az emberi élelemre alkalmatlan gabonából engetetett meg. Oly további intéssel emlékeztetnek mindenek, hogy ha kik ezen tilalomnak ellenére emberi élelemre alkalmatos gabonából mától fogva pálinkát föznének, minden további engedelem nélkül gabonájuk confiscáltatik. Mely ezen tilalom minden falusi biró által haladék nélkül kihirdetessék, és minden tisztviselöknél, birtokosoknál, papoknál, és mestereknél ezen circuláris elhordoztassék szorosan parancsoltatik. Barót 16 augusztus 1806. Szentpáli Imre Barót birája."
A hütösök a falu felesküdt idősebb emberei voltak. A törvények betartásáért feleltek, és ítélkeztek kisebb kihágások esetén. Valószínű, hogy gabonaminősítéskor pálinkafőzés idején nem voltak túlságosan szigorúak, mivel a jó gabonapálinkát ők is szívesen megitták. Nehéz időket éltek, és a hadbavonultakat visszavárni pár pohár pálinka elfogyasztása után számukra is könnyebb volt.
