Rabláncokkal összekötözve, bilincselve, bárkáikon elhurcolták a mai cigányok őseit, mint rabokat, rabszolgákat, eladták Európa minden részére, tájára. E véres hurcolást, mészárlást, gyilkolást többször láthatta a jóságos nap az égen és Spanyolország főtere, ahol a szerencsétleneket láncokkal ostorozták. Őshazájukat, Indiát elfeledték, India királya nem tud róluk, rabok rabjai, rabszolgák szolgálói lettek új hazájukban, Európában. Talán Indiából hozott anyanyelvüket megőrizhették, talán az európai nemzetek nyelvkeveredéseiből, zsargonjaiból alakulhatott ki a mai cigány nyelv? Nem vándornépekként jöttek Európába. Nem »cigány« az ő nevük, »hindu« az ő nevük. A cigány elesett, összetört, rab gúnynevet Európában adományoztak őnékik... Isten, segéld India királyát, hogy hazahívja rab fiait, Isten, adj Spanyolország királyának szívében szánalmat, hogy elegyítse gonosz fiainak nagy bűnét, úgy legyen ez Reggel, mikor keletről India fölé ér ez a fény. Ámen."

1740-et írtak. A legelső cigány vajda Róbert Mátyás volt, gyulafehérvári világtalan öregasszony daliás fia, aki többször eljárt mindhiába könyörögni az Erdélyi Tanácshoz, hogy a rabszolgasorsban levő cigányokat a falvakban és városokban élő hatalmas földbirtokos urak ostorcsapásai alól felszabadítsák.

Mária Terézia Habsburg királynő-császárnő trónra lépésének második hónapjában Róbert Mátyás a nagy hatalmú királynő elé bátorkodott, elpanaszolta rokonai sorsát. Sikerrel járt, meghallgatta a felséges asszony, hisz az ifjú bűvölő zöld szeme, aranyhaja, fehér orcája, daliás termete a hálóterme falán függő szentképek mellé illett volna. Levélben értesítette az Erdélyi Tanács püspökét és főgenerálisát, hogy Erdély minden kis és nagy földbirtokosa, minden rangú nemességek, kiknek birtokain vagy portáin rabszolgákként tartott cigányok élnek, azonnal, de azonnal szabadokká tétődjenek. Szabad jog adassék nekik az elmenéshez vagy visszamaradáshoz. És felszabadultak az erdélyi cigányok, de mégis sokak a megszokott rabigában maradtak, mások Róbert vezetésével vándorló-hányódó életmódot kezdtek: aranyat, vasat, rezet kovácsoltak, adtak-vettek, jósoltak-kuruzsoltak... Szekereikkel-lovaikkal szabad volt járniuk az egész Erdélyben, Magyarországon, Hercegovinában, Ukrajnában, de Ausztriába, oda nem mehettek. A magyarországi cigányok ügyében Kanáry Jenő székesfehérvári aranyműves ifjú járt el, ő is sikerrel...

Szabadokká lettek az egész magyarországi cigányok is, ők minden megyében választottak egy ,,bulibását", mint erdélyi testvéreik, hányódó-költözködő életmódhoz kezdtek. Zúgolódtak a nagy földbirtokosok, nemességek az egész birodalomban, csodálkozott az egész Európa Mária Terézia tettén, de mindhiába, a nagy hatalmú királynő ellen szusszanni sem lehetett. Ha mégis néhány panaszlevél eljutott őhozzá, Fekete György íródeák már parancs nélkül is tudta, hogy a kandallóba kell hajítani. Vagyis mindhiába zúgolódtak a földbirtokos urak, nemességek, hogy földjeiket nincs, ki megdolgozza, mert Róbert Mátyás szentképhez volt hasonló, mégis rátermett a vadlovak nyergére, mindenféle tüzes táncokra, és gyakori látogatója, elmaszkírozott szórakoztatója a császári udvarnak...

Kanáry Jenő pedig csodálatos aranyműves volt, aranycsecsebecsékkel halmozta el a királynőt, Kölnből hozott finom parfümöket, rózsavizeket, a leányainak Isztambulból finom arckrémeket, szappanokat, ragyogó tükörselymeket.

E megőrzött legendához tartozó az is, hogy a megnevezett időszakban egy nagyon szép asszony is járatos volt Mária Terézia elé: Fekete Izabella, vagyis az íródeák Fekete György testvér nénje, mindkettejük Arad városából. Ez az asszony a királynő tizenhat gyermekét gondozta, de szépsége, bájossága miatt még a trónteremben is méltóságoskodhatott az úri dámák közt. Egy szép tavaszi éjszaka, amikor Róbert Mátyás is a királynőnél vendégeskedett, Izabella elrejtőzött a hálóteremben, meglátta, hogy a királynő tizenkét földi angyal tündéri táncaiban, testi szépségeiben gyönyörködik. Irigységet, bosszút forralt a szívében Izabella, keblébe rejtett tőrrel meg akarta gyilkolni a királynőt, de Róbert, az éber ,,erdélyi vipera" kitekerte kezéből a tőrt. Le akarta fejeltetni a királynő, de György lábai elé borult, csizmája talpát csókolgatta, kegyelmet kért. Kegyelmet nyert Izabella, de örökre el kellett hagynia a császári udvart. Hazajött Aradra, koldusbotra jutott, kémkedésből tengődött. Levélben értesítette testvéröccsét az Erdélyben, Magyarországon történtekről, György pedig aranycsecsebecsékért elmondta a királynőnek, s az ebből szerzett pénzt hazaküldte Izabellának. Minden idők leghazugabb asszonyává lett Izabella, ha már nem volt, miről öccsének írnia, fekete fátylakba burkolódzott, kísértetek módjára rémisztgette az embereket, még a cigány tüzekhez is elbátorkodott, orgonálva, vonítva, miákolva kiáltozta:

,,Öljetek, gyilkoljatok, raboljatok!

Gyújtsátok fel Erdélyt, Magyarországot, Ausztriát!

Gyilkoljátok meg az Erdélyi Tanács püspökét és generálisát!

Hé, ti cigányok, Mária Terézia eladni készül titeket!..."

Sok-sok bajok okozója lett Izabella, valósággal tébolyodottá lett, égi nap kémkedett, nem létező híreket indított el... Neve azért említődik meg és csatolódik ide, mert két ízben, két esetben mentette ki a rabságtól-halálból az erdélyi cigányokat: kikémkedte az Erdélyi Tanácsból, és testvéröccse megírta neki, hogy a királynő parancsára az Erdélyi Tanácsnak alagútépítésre kell csalogatnia a cigányokat, fizetést ígérnie a munkálatra jelentkezőknek. Az alagútásás Gyulafehérvár várától Nagyvárad váráig tartott volna, a munkálat közben ágyúval lőttek volna reájuk. Azokat, akik nem jelentkeztek a munkára, citromszedni csalogatták volna Isztambulba, ahol örökre rabszolgákként kellett volna élniük. A nyugat-európai nagyhatalmak tanácsára próbálkozott efféle paranccsal a királynő, akik már rettegni kezdtek a cigányok hányódó, koválygó életmódja miatt... És a cigányok meghallgatták a fekete fátylas, tébolyodott Izabella orgonáló-miákoló kiabálásait, nem jelentkeztek sem az alagútépítéshez, sem citromszedési munkálatokra. Szegény kísértésnek jegyeztesse be az Úr a nevét a Jóté­temények Könyvébe!

Róbert Mátyás harminc esztendőn át látogatta Mária Teréziát, minden hónapban egy hétig őnála vendégeskedett. Idehaza, Gyulafehérváron nem volt élettársa... 1770 őszén meggyilkoltan kapták a királynő hálótermében. Kanáry Jenő tífuszban halt meg. Szigorúan bíráltatódtak mind az erdélyi, mind a magyarországi cigányok. A birodalom hatalmasságai azt a döntést hagyták jóvá, hogy minden vármegye cigányainak egy törvényes felelőse, vajdája legyen, aki felelni fog őérettük. Itt, Erdélyben Róbert halála után igazi bajok történtek: ölték-gyilkolták egymást a cigányok, nehezen tudtak megegyezni a vajdaválasztásban, sokan visszamentek régi rabigát húzni, a többség vajdát választott. A vajdák hiába próbálkoztak a rájuk szabott törvények szerint megfékezni a vándorló életmódot, nem lehetett. Sem törvény, sem ember nem tudta megfékezni a cigányok vándorlásait, lovaikkal-szekereikkel, még Kijev főterén is zenebonáztak. Azt a vajdájukat, aki hányódásaikat nem akarta, megölték. Mária Terézia királynő megszokott lovaglása közben súlyosan megsérült, végső perceiben megíratva hagyta hátra, hogy utolsó kívánsága: a birodalom összes országos meg vármegyei hatalmassága értesítve legyen, a cigányok lovaikon-szekereiken szabadon járhassanak bármerre, bárhová. A garázdálkodás megtiltva legyen őtőlük. Az általuk választott vajda kiskirálynak tekintődjék, és törvény előtt felelős legyen őmiattuk. A cigányok, „Indiai ősi gyermekei" soha rabszolgákká nem tétődhetnek, soha el nem adhatók... soha kényszermunkára nem állíthatók. Meghalt a királynő, halála előtt minden bűnét bevallotta a gyóntató papnak...

Az erdélyi vajdák őrizték őseik névsorát, akiknek rokonai életükkel fizettek.

Ferenc József császár idejében Kolomp Mihály Csík megyei vajdát Csíkszeredá­ban paripákkal tapostatták halálra, mert cigány város felépítésének engedélyét kérte.

Ferenc József császár idejében Sáji Gábor Marosvá­sárhely környéki vajdát meggyilkolták, mert bemutatta a sárga*, fekete*, lila* színű cigány zászlót a Marosvárosi Tanácsnak.

I. Károly király idejében az Olt vizébe ölték Sepsiszentgyörgyön Bódys Bá­lint háromszéki vajdát, mert cigány templom felépítését kérte.

I. Károly király idejében Pántos Géza vajdát karddal szabdalták össze Kolozsvár főterén, mert cigány templom felépítésének engedélyét kérte.

Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében Nagyváradon két kocsi közé halálra nyomatták Rózsa Imre Nagyvárad környéki vajdát, mert azt mondta: hálátlan a történelem. Mert az 1914-es és 1944-es háborúban cigány katonák is harcoltak. Golyót fogni, védő várfalakként élvonalban voltak mások elé téve, de hallgat róluk a történelem...

Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében Csukássy Emil Temesvár környéki vajdát a Bega vizébe fojtották, mert levelet írt a minisztertanácshoz, hogy miért tagadják a cigányokat, hisz az országnak fele az, és közöttük is van egy illető...

Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében vonat elé vetették Ladányi Tibor Arad környéki vajdát az aradi vonatállomáson, mert a kávéházban elénekelte a cigány himnuszt**.

Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében Brassó főterén meggyilkolták Bárdy Sámuel Brassó környéki vajdát, mert azt kérte a városi tanácstól, minden ünnepnapon küldjenek kenyeret és bort a cigányoknak, és a vörös lobogó helyett tegyék a sárga, fekete, lila színű cigány zászlót.

1.*, 2.*, 3.* = 1: sárga India földje, emiatt a 2. fekete szín, amely rabságot, gyászt jelent, ebből a 3. lila szín. Bizonytalan remény. Vagyis bizonytalanok voltak abban, hogy valamikor szabadokká fognak lenni, sorsuk jóra fog fordulni. E három szín volt Sáji Gábor háromszínű cigány zászlója.

** Az érdekesség kedvéért lássuk, hogyan hangzik Ladányi Tibor himnusza, miért is kellett vonat elé vetődnie.

Dallamát, szövegét énekelte, megőrizte a cigány vajdáktól örökségül hagyva Máthé László.