Legyen a nagy jegyzőkönyvben
Az egykori pávai községháza és kultúrotthon egy időben adott helyet két igen hasznos nyári tevékenységnek: a közösségi munkának és a gyerekek ökumenikus vakációs bibliahetének. A közösségi épület tetőzetét a tavaly javíttatta, korszerűsítését most végezteti a zabolai önkormányzat. Készül a konyha, raktár, illemhelyek. A kopácsolás összevegyül a gyerekricsajjal, amit csak hetven vakációzó iskolás képes az éter felé engedni, akiket népes felnőttcsoport oktat a szépre és jóra.
— Hamarosan elkészülünk a munkálatokkal, de minket a gyerektábor nem zavar, mert az épület másik szárnyában dolgoztatunk — mondja Sidó Géza, a zabolai községi tanács tagja és a helybeli református egyházközség újonnan megválasztott főgondnoka. — Most már csak a vizet kell bekötni az épületbe. Nagyon ráfért a tatarozás, mert évek óta nem tudtunk javítani rajta, eléggé lelakott állapotban volt. A költségeket a községi büdzséből álljuk.
Miközben a gyereksereg kézművességgel foglalkozott, a közérdekű munkák felől érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy termopán nyílászárókat sikerült szereltetni az elemi iskolába, kavicsozták a felszegi utcák egy részét, híd épült az Alszegben, átereszeket raktak le a részben feljavított mezei utakra. Bár a nyár olykor pihenőre csábítja még a munkás embert is, a pávaiak saját szállítóeszközeikkel fuvarozzák a sódert, kalákáztak, tanúbizonyságát tették annak, hogy itt még nem halt ki a közösségi szellem.
Amióta Hegyeli Zsolt Levente zabolai alpolgármester kezébe vette a magánerdők bonyolult tulajdonjogi dolgainak tisztázását, csitultak a helyi kedélyek: az emberek az elvett erdő helyett erdőt várnak vissza! Itt ugyanis magánerdők vannak, Páván nem volt közbirtokosság. ,,Írja be csak nyugodtan a nagy jegyzőkönyvbe, hogy nálunk nyáron sincs megállás" — kértek a pávaiak —, s mint kiderült, lapunk lenne az a nagy jegyzőkönyv, mert ,,nincs még egy olyan nyomtatott kiadvány, amibe beleférne mindaz, ami naponta történik ebben a megyében".
Legyél büszke sapkádra,
legyél büszke a munkádra!
Ez a felirat volt olvasható holland nyelven a művelődési házban zajongó hetvenöt táborozó kisgyerek sapkáján. Tengerpart, Balaton helyett nyári gyerektábor a fenyvesekkel borított Zernye-havas lábánál. Elüt ez a közel száz személyt, gyereket és felnőttet megmozgató rendezvény a pangástól és nyári csendtől a háromszéki kis falvakban, ahol semmi hasonló vakációs esemény sem történt.
— A tábor létrehozásában-működtetésében, melyet a pávai és a zabolai református egyházközségek szerveztek, a hollandiai Koen Alapítvány segített minket, de nemcsak ez, hanem természetesen egy sor helybeli támogató is, a zabolai Tibi-Duó, Gabi-Pék, Abigél, Intereuropean Kft., a zabolai gróf Mikes család — tájékoztatott t. Juhász Zoltán pávai református lelkipásztor, aki azért is hasznosnak tartja a rendezvényt, mert anyagiak hiányában nagyon sok szülő nem engedheti meg magának, hogy gyerektáborokban nyaraltasa gyermekét, és van olyan gyerek is, aki még a falu határát sem lépte át. Hollandiából, ahol magam is megismerkedtem az említett alapítvány néhány lelkes képviselőjével, adományokból összeállított kész munkaanyagot is kaptunk. Az idei tábor programja Dániel prófétának a könyve alapján állott össze, mottója: ,,Ki az, aki nem fél?" Három éve Zabolával felváltva, hol ott, hol itt szervezzük meg ezt a tábort, ahol a református, katolikus és görögkeleti vallású, de magyarul is beszélő gyerekek igen nagy lelkesedéssel tanulnak-dolgoznak és szórakoznak. Minden napnak megvan a témája, ahhoz kapcsolódik egy sor foglalatosság, játék, közös éneklés, melyet mi, lelkészek s a zabola-pávai óvónők-tanítónők, valamint a két gyülekezet ifjai irányítunk. A zárónapra akkora üstben készül az ünnepi tokány, amelyből, a szülőket is beleértve, száznál több személyt lehet vendégül látni.
A lelkipásztortól a helybeli 261 lelket számláló református egyházközség és a 23 tagú imecsfalvi leányegyházközség életéről is érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy itt sincs vakáció. Egyházi erdőbirtokuk egy részének visszajuttatására várnak, javításra szorul még a templom, korszerűsíteni szándékoznak a lelkészi lakást. Az egyház saját erdejéből téli tüzelővel, a holland adományokból pedig fejenként 20 lej értékű élelmiszercsomaggal örvendeztették meg a 65 évesnél idősebb egyháztagokat.
