— Fantasztikus hangulatú fellépéseim voltak, igaz, amit már többen mondtak, hogy Kanadában nagyon lelkes közönség van, és ha egyszer a szívükbe zárnak, többé nem engednek el. Kissé izgultam az első buli előtt, de már a nyitó dal után éreztem, hogy nagyszerű emberek között vagyok. Az operettáriáknak nagyon örvendtek az idősek, a nosztalgiadalokra mindenki táncolt, és a saját számaimat is vastapssal nyugtázták.

A brantfordi Petőfi Házban közel háromszáz magyar gyűlt össze, akiket az Annamari műsorán kívül a Hungarya zenekar szórakoztatott. Az est végén az énekesnő azzal lepte meg a közönséget, hogy a zenészekkel együtt még elénekelt néhány dalt. Másnap, alig négyórai alvás után Windsorba, az amerikai Detroit szomszédságában lévő városba voltak hivatalosak. A délutáni műsorra ismét lelkes közönség gyűlt össze, amelynek Annamari nem csak énekelt, hanem a műsor folyamán sokat mesélt pályafutásáról, részletesen beszámolt az itthoni tájak, turisztikai látványok szépségéről, így a tervezett műsor többórásra nyúlt ki, amit sem a közönség, sem az énekesnő nem bánt.

— Hihetetlen energiát tudok meríteni az itteni emberek lelkesedéséből — folytatja Annamari —, annak ellenére, hogy amióta itt vagyunk, alig aludtunk, egyrészt az időeltolódás, másrészt a sok élmény miatt, mert nagy élmény számunkra mindaz, ami itt van: az emberek pozitív gondolkodása, lelkesedésük, kedvességük, rajongásuk. A windsori közönség engem is megkönnyeztetett, a lelkész megáldott, és a nézők, amikor távoztak a Mindszenthy Teremből, egyenként odajöttek hozzám, elbúcsúztak, megöleltek, és azzal búcsúztak, hogy visszavárnak.

A vendéglátók felejthetetlen programokkal kedveskedtek a fellépések közötti szünetekben, amelyekről Annamari lelkesen mesél:

— Éjszaka voltunk várost nézni Torontóban. Káprázatos látvány fogadott, felhőkarcolók, aztán vacsora a 480 méteres forgó toronyban, pezsgő éjszakai élet, a down-town (belváros) alatt meg legalább egy hatemeletnyi ,,alvilág" kiépítve, ahol bevásárlóközpontok, vendéglők, parkolók működnek. De a Niagara-vízesés is életre szóló élmény: hatalmas vízmennyiség, pára körülötte, szivárvány, a lezúduló folyó partján sétányok, parkok, hatalmas felhőkarcolók, szállodák, kaszinók, valóságos turistaparadicsom. Bementünk az egyik kaszinóba is, ahová nem akartak beengedni, mert azt hitték, hogy nem vagyok 18 éves, na ez jólesett, nem mondom, bent pedig gép-gép mellett, rulett minden mennyiségben, kb. tizenegyezer ember fér be a terembe.

A héten Annamari és testvére-turnémenedzsere, Zsolt még két napot tölt Torontóban, majd a hét közepén átrepülnek Calgaryba, ahol az ottani magyarság fogadja.

(Dancs-sajtóiroda)