De, ha ellátogatunk a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának azon szakaira, ahol informatikát is tanítanak, meggyőződhetünk, hogy mindez lehetséges.

Tekintve, hogy a programozás egy másfajta gondolkodásmódot feltételez, mint amihez hozzászoktunk, aki programozást tanul, le kell ereszkednie a gép szintjére, és a végrehajtható primitív műveletekben gondolkodva elő kell írnia a számítógépnek (általa értelmezhető nyelven), hogy melyik az a műveletsor (algoritmus), amelyet ha végrehajt, megoldja a kitűzött feladatot. Ez természetesen a kezdőknél jelenthet az elején gondot, a haladó programozókkal érdemes külön foglalkozni, hogy továbbfejlődjenek. A marosvásárhelyi Sapientián ezt is megoldották, a hazai felsőoktatásban elsőként differenciáltan oktatják a kezdő, illetve haladó programozókat, az itt készült egyetemi jegyzetek pedig olyan módszertani újdonságokkal szolgálnak, hogy többek között a Debreceni Egyetem is használja az első féléves tananyagot, a második féléves jegyzetet pedig egy elismert kolozsvári kiadó lefordítja román nyelvre is.

A lapunkhoz eljuttatott ismertetőben arról is tájékoztatnak, a marosvásárhelyi tanárok nagy hangsúlyt fektetnek, hogy gyakorlatba ültessék a legújabb kutatások eredményeit, és kihasználják a számítógépek által nyújtott lehetőségeket, így jutottak el ahhoz, hogy az érzékszervek (szem, fül, tapintószervek) kombinált bevonásával növeljék a tanulás hatékonyságát. A matematika—informatika tanszék az algoritmikus gondolkodás fejlesztése érdekében olyan módszereket dolgozott ki, amelyek igénybe veszik a hallgatóknak a látását, hallását és tapintását (kinesztetikus érzékelés). Bevezették az ,,algoritmus melódiája" fogalmat, és kifejlesztettek egy szoftvert (számítógépes program), amely különböző hangszereken megszólaltatott hangjegysort társít a gép által végrehajtandó műveletsorhoz, ,,fülbemászóvá" téve ezáltal a különben igencsak elvont fogalmakat. A szoftver azt is lehetővé teszi, hogy a hallgatók a billentyűzetről különböző algoritmusvázakat ,,zongorázzanak be".

Egy másik törekvésük a szerepalakítás bevezetése az informatikaoktatásba. Lévén, hogy az algoritmus műveletsort jelent, felfogható egyfajta forgatókönyvnek is, ami színre vihető. Például, ha növekvő sorrendbe szeretnénk rendezni egy számsorozatot, akkor a számok tekinthetők a szereplőknek, a stratégia (algoritmus) pedig, amely előírja, hogy miként kell egymás között kicserélgetni a számokat, hogy a rendezés megvalósuljon, nem más, mint a forgatókönyv. E módszer továbbfejlesztéseként egyes rendezési algoritmusokhoz koreográfiákat dolgoztak ki, és zenére ,,eltáncolták" ezeket. E módszereket tudományos cikkekben tárták a nemzetközi kutatóközösség elé.

A haladó programozók motiválása érdekében 2006-tól megszervezik a Sapientia-ECN angol nyelven zajló nemzetközi csapatversenyt programozói és matematika szekciókkal (http://mitis.ro/ecn), amelyre meghívják — számos hazai és külföldi egyetem mellett — az erdélyi középiskolákat is, utóbbiak rendszeresen látogatják az egyetemet a nyílt napokon (februárban háromszéki diákok is jártak ott), hogy megismerjék a felkínált lehetőségeket.