Tíz évvel ezelőtt egy halk szavú, idős lelkipásztor költözött feleségével Barótra, ebbe a zajosodó székely kisvárosba. Távolról jöttek ide nyugalomba gyermekeikhez, a családhoz, székely közösséghez, öreg faként kezdtek el új gyökeret ereszteni.
A kisváros népe a református gyülekezeten kívül minden bizonnyal keveset tudhatott róluk. Vass Árpád a Kis-Küküllő menti Betlenszentmiklóson, a híres önéletíró és kastélyépítő Bethlen Miklós gróf falujában született és nevelkedett, Nagyenyeden járt iskolába, Kolozsváron végezte a teológiát, és utána nyomban a Szeben megyei Mihályfalvára (románul Boarta) került. Élete javát itt élte le családjával, egy alig ismert településen.
Szinte összeépülve, vékonyan csordogáló patakok (Visza, Hidegvíz) mentén ott sorakoznak volt kis gyülekezetei: Hidegvíz, Nagyselyk, és valamennyiük közül a leghíresebb és legárvább, a Bolyai család ősi fészke, Bólya. Kinn a Nagy-Küküllő völgyében szintén az ő gyülekezete volt a kormos-szennyes, de lélekben még mindig magyar faluból lett város, a három magyar templomos-imaházas Kiskapus. Távolabb pedig Mikeszásza és Csicsóholdvilág fogyó nyelvű, rögbe kapaszkodó maradék magyarokkal; szászok, románok közé ékelődött volt zsellérek, munkások, földművesek unokái. Valamennyien a megmaradással, a jövővel küszködő nyelvű magyarok. Erdély talán legkülönösebb templomában is ő szolgált, a mikeszászaiban. Ezt az ősök hajdanán igazságosan úgy osztották el, hogy középen békésen kettévágták. Hajója református lett, szentélye pedig katolikus.
Szeben megye akkora területén helyettesítette az Úr hiányzó szolgáit Vass Árpád, mint a fél Háromszék. Hívei alig voltak, és ma is alig vannak többen másfél száznál — kevesebben, mint egy nagyobb tömbház népe. Az ő lelki családja és gyülekezete volt az elfogyó jelen mellett a múlt és az emlékezés is. Születésük és kötődéseik révén az ő ,,hívei" voltak, és rá bízattak olyan nagy nevek és emlékhelyek, mint a bólyai Bolyai Farkas, a Keresztényszigeten fejedelemmé választott Thököly Imre, a mikeszászai Asztalos István munkásíró, a somogyomi Derzsi Sándor ’56-os forradalmár költő. Szinte múzeumőre lett a környékbeli emlékhelyeknek, hiszen dicső és vesztes csaták voltak Mikeszászán, Vízaknán, Kiskapuson, és Szelindeken a szász parókián szállt meg a hadba induló Bem apó és Petőfi.
Így élt a Vass lelkészcsalád: az igét hirdető lelkész és a gyermekeket jóra, szépre, anyanyelvre oktató tanítónő, a magyarhermányi születésű Irén tiszteletes asszony. Az ,,egy élet egy gyülekezetben" lelkipásztori életpálya talán utolsó képviselői voltak.
Ha tudni akarjuk, hogy mit jelent ma Erdélyben magyarnak, székelynek lenni, ne feledjük el Vass Árpád pusztuló, küszködő népét. Szeben megyében fogynak és nyelvet cserélnek az emlékezők, de hisszük, hogy nem felejti el őt és élete, szolgálata üzenetét Barót sem.
Vetési László
