Hogy a kézilabda elkezdődhetett, az Benedek Károly tanár úr érdeme. A Székely Mikó Kollégium leánycsapata 1937-ben a csíkszeredai főgimnázium együttesével mérkőzött, úgymond selejtezőt játszott a Brassó kerületi középiskolás verseny részvételi jogáért. De nem csak a Mikóban, hanem a polgári leányiskolában is hódított a sportág. Így aztán volt, amire alapoznia az 1943-ban megalakított Textil csapatának. A Csíky Mária vezette textilgyári együttes negyven játékost számlált, és egy évvel később már bemutató mérkőzéseket tartott, a menet közben edzőt váltó csapat (Csiky Máriát Györök, őt pedig Jenődy váltotta) Csíkszeredát 5:2-re, Marosvásárhelyt 8:1-re győzte le. Hogy neveket is említsek: Kovács, Székely, Balogh, Biszok, Csiszér, Fekécs, Gábor, Karsai, Kövér, Szávoly és újra Biszok.
A maguk rendjén a fiúk is hódoltak a kézilabdának. A város első A-osztályos csapata (nagypályás), mely 1944 után aratta első sikereit, a Székely Mikó Kollégium volt diákjaira — Bálinth Gyula, Pótsa József, Karácsony György, Hadnagy Gábor, Harkó József, Bagoly József, Kiss Ernő, Rácz József, Kovács László, Kovásznay Gusztáv, Nagy Sándor, Kovács Gyula, Schmidt Walter, Aczél Sándor — alapozott. Erősen nagy utat nem jártak be, de ott voltak az országos élmezőnyben, s ez több, mint szép eredmény. Kedvezőbb kép alakult ki a női kézilabdában, hiszen két olyan játékost bocsátott főiskolás útjára, mint Radó Ilona és Ugron Jozefina, akik világbajnoki címekig jutottak. (A kapus Nagy Irént a Mikó felvételi vizsgájának „előestéjén" csábították el Marosvásárhelyre, így ő ott lett naggyá.)
A közben előretört kispályás kézilabdának is megvoltak a maga vezéregyéniségei — gondolok itt Csíki Sándor testnevelő tanárra, Kovács Károlyra —, előbbi a férfi, utóbbi a női kézilabdát irányította a textilgyári egyesület színeiben, de munkahelyükön, az iskolában is gondot fordítottak a játékra. Hogy sebtében a férfi kézilabdát vegyem példaként, A-osztályos játékosokat adott: Kuhn Tibort, Cséplő Sándort, Frenkó Istvánt... Menet közben egyre hangsúlyozottabb szerepet vállalt a Sportiskola mind férfi-, mind női vonalon, s a remek játékosok sorát nevelte a Textilnek, az Akaratnak, a városgazdálkodási vállalat (IGO) csapatának, a Győzelemnek, az Olt Sport Clubnak, a későbbi MSC-nek. Nem pénzzel, hanem játéktudással szereztek helyet maguknak a férfi B-osztály, a női A-osztály mezőnyében, közben sok-sok játékost adva a hazai kézilabda felsőbb szintjének — a Brassói Dinamónak, a Nagybányai Minaurnak, a Bákói Tudománynak, a Râmnicu Vâlcea-i Kémiának... Vida, Ceangău, Dálnoki, Ráduly, Hölgyes, Ilyés, Zsiga Misi, Păcurar, Kisgyörgy, Stamate, Akácsos... férfiszinten, Kopacz Doina, a Török testvérek — a kisebbik, Edit osztrák válogatott is lett, s olimpiai 5. helyezett —, Ráduly Annamária, Rotiş... női szinten, hogy csak néhány nevet említsek, de hangsúlyozom, a névsor sokkal hosszabb (elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak a felsorolásból). De most a hangsúly a szentgyörgyi kézilabdára esett, erre a gazdag múltra visszatekintő sportágra (beleértem a füleslabdát is). Múltja a labdarúgáséval vetekszik, eredményessége — lásd a felsőbb osztálybeli szerepléseket, az első osztályú és válogatott játékosokat s ezek világversenyeken való szereplését — felülmúl minden sportágat a megyében. Ezt figyelmen kívül hagyni és szándékosan sorvasztani a sportágat több, mint bűn!
