Grigorij Perelman zseniális orosz matematikust egyre többen sürgetik, hogy vegye át az amerikai Clay Intézet által neki ítélt Évezred-díjat, és főleg a vele járó egymillió dollárt, de a tudós, aki még soha semmilyen kitüntetést nem vett át, ,,még gondolkodik".
Perelmannak március 18-án ítélte oda a díjat a bostoni Clay Intézet a Poincaré-sejtés 1904 óta keresett bizonyításáért. Az intézet tíz régi matematikai probléma megoldásának elismerésére alapította az Évezred-díjat, s egyenként egymillió dollárt helyezett kilátásba azzal a két feltétellel, hogy a munkát tudományos folyóiratban kell közzétenni, és két éven belül ne sikerüljön megcáfolni. Az idős édesanyjával egy kicsi szentpétervári lakásban, a világtól teljesen elzárkózva, szinte remeteként élő Perelman nem felelt meg az egyik feltételnek, ugyanis munkáját az interneten tette közzé, de az intézet végül eltekintett e feltételtől.
Az 1966-ban született Perelman négy éve feladta az állását, hogy nyugodtan dolgozhasson, és 2006-ban visszautasította egyebek között a matematikai Nobel-díjnak tekintett, és ugyancsak tetemes összeggel járó Fields-díjat — az átadás napján az erdőbe ment gombászni —, ezért feltételezték, hogy az Évezred-díjat és az egymillió dollárt sem veszi át. A Fields-díj átvételétől azzal zárkózott el, hogy a kitüntetés teljesen irreleváns számára. ,,Ha a bizonyítás helyes, nincs szükség külön elismerésre" — mondta akkor.
Most azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy ha nem tart igényt a pénzre, akkor is vegye át és költse másra. Több más szervezet mellett a Meleg Otthon elnevezésű, gyermekeket segélyező alapítvány arra biztatta, hogy adja a pénzt a rászorulóknak.
Perelman, ha nagy ritkán megszólal, csak annyit kér, hogy hagyják békén, és elmondja, hogy nem érdekli sem a hírnév, sem a pénz. ,,Sem munkámban, sem személyemben nincs semmi érdekes. Én csak tudom, ha azt mondom, hogy azok, akik ezt a felhajtást csinálják, nem a barátaim" — mondta a Komszomolszkaja Pravdának 2006-ban. Édesanyja egyszer annyit mondott el fiáról, hogy ,,Grisa szereti a zenét, meg a kását és a rántottát", és nem szeret emberekkel érintkezni.
A múlt héten az Évezred-díj kapcsán több újságíró is próbált vele beszélni. Az egyiknek a zárt lakásajtón keresztül annyit mondott: ,,Megvan mindenem, ami kell."
Az Interfax hírügynökségnek pedig csütörtökön hasonlóan bőbeszédűen nyilatkozott: ,,Még gondolkodom." A kérdésre, hogy ha átvenné, mégis mire költené a pénzt, így válaszolt: ,,Mondom, még gondolkodom." Végül az újságíró megkérdezte, miként értékeli, hogy néhány ismert szentpétervári kezdeményezte, tegyék meg a város díszpolgárának, és a javaslat sok támogatóra akadt. Perelman kijelentette: ,,Negatívan. Nem akarom" — és ezzel véget is ért az interjú.
