Nekünk, Székelyföldön és Erdély néhány etnikai foltjában többségben élő magyaroknak volt eddig egy félreérthetetlen szavunk: ott, ahol nemzettársaink kisebbségben és szétszórtságban élnek, szórványként határozzuk meg ennek az idegen nyelvterületbe beékelődött csoportnak, családoknak és embereknek az állapotát.
Szórvány kifejezésünk a reformkor nyelvújítási szavaként gyökerezett meg nyelvünkben, mint annyi más -ány, -ény, -vány, -vény képzős szavunk. Ennek nyelvi megkapaszkodását az is elősegítette, hogy az alapszókincshez tartozó ,,szór" ige származéka.
A minap kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy Markó Béla költőnk, RMDSZ-elnökünk és kormányfő-helyettesünk éppen most szorítja ki nyelvünkből ezt a gazdag szócsaládhoz tartozó kifejezést, mondván, hogy a kis gyermeklétszámmal működő tanügyi intézmények esetében ,,diszperziós, szétszórtsági pótlékot" iktattak be a vita alá bocsátott tanügyi törvénytervezetbe, olyan közösség esetében, ahol a gyerekek, családok szétszórtan élnek.
Elképzelem, hogy a magyar szórvány fogalma és ennek nyelvi kifejezése a román megértésben nehézségeket okoz. A régi szótárak az enclave szót ajánlják, de ez a szórványra nem használható, a román nyelvben létezik az ,,a dispersa", ,,despersaţi" kifejezés, amely bizonyára Markó Béla kiszólásának a forrása, az angolban a ,,despersion" kifejezést említik, mert az ugyancsak létező ,,diaszpórának" is más a jelentése. De félő, hogy az átértelmezett és a magyar köznyelvbe bepottyantott idegen hangzású szó, mivel ilyen jelentős személyiség nyelvéről vált le, az utánzó mamelukok beszédében úgy oldódik majd, mint a tintacsepp diszperziója a vízben. A mai gyermekek előtt már a tinta is ismeretlen, ezért inkább a festékszórást, a diszperziós ragasztóanyagokat asszociálja a szó, a szobafestéskor, lakásfelújításkor szemhéjunkra, ajkainkra tapadó, a mindent ellepő ragacsos permet fogalma társul hozzá. A diszperziónak a tudományokban sokféle értelmezése van, ezekre most nem térek ki, de egyik sem alkalmas szórvány szavunk helyettesítésére.
Az idegen szavak szótárában utánanéztem a diszperziónak, és egyik értelmezés szerint ,,valamely állatfaj egyedeinek előfordulását is jelenti egy megadott területen".
Nos, emiatt én — remélem sokadmagammal — megmaradok a diszperzió helyett az ezernyolcszázharmincas évekből Kanzinczynál és nyelvújító társainál már adatolt szórvány szónál. Mert ebben a gazdag szócsaládban létezik szórványtelepülés, szórványmagyarság, szórványalapítvány, szórványtanács, és van szórványsors is, amelyeket ezzel a diszperziós nyelvi betolakodóval én nem tudok helyettesíteni, de azért megkérdezem: ha jó nevű költő nyelvére is tapad egy ilyen falatka, az RMDSZ-közlemények megfogalmazói miért nem kaparják le onnan?
