Mai levelünkGázas és vizes játékok

2010. április 2., péntek, Nyílttér

2003-ban (ha jól emlékszem) az akkori melegvíz-szolgáltató kiragasztott a tömbház bejárati ajtajára egy cetlit, mely szerint, aki záros határidőn belül nem oldja meg a saját fűtését és melegvíz-előállítását, az magára vessen a következményekért, ugyanis a hőközpontokat felszámolják.

Így, ukmukfukk, röviden és tömören. Senkit nem érdekelt az érintettek véleménye vagy anyagi lehetősége, bár az illetékeseknek tudniuk kellett, hogy a járható út nem ez, hanem a hőközpontok és a hálózatok felújítása, korszerűsítése. Ezek hatásfoka jóval felülmúlja a kis kazánokét, tehát olcsóbban lehet fűtéshez és meleg vízhez jutni a nagyobb egységek által. A probléma szentgyörgyi megoldását valószínűleg nem a fizika és a hőtechnika törvényei döntötték el, hanem az üzleti érdekek. A korrekt megoldásra jó példa a marosvásárhelyi Tudor negyedbeli hőközpont felújítása és a vezetékek cseréje szigetelt csövekkel. Itt a gáz- és melegvíz-számlák jóval alacsonyabbak, mint bármely gáztüzelésű saját hőközpont esetében. Utána lehet nézni. Ennyit jelentett a törődés a város polgáraival. Más vonatkozásban is vannak hasonló sejtéseim, de azokról később.

Mint sokan mások, hirtelen bankkölcsönt vettem fel, és saját hőközpontot szereltettem. Az engedélyezés és a gázkiutalás megszerzése után megcsináltattam a szükséges tervrajzokat, utána a kivitelezésre és a még esedékes ügyintézésekre szerződést kötöttem egy helybeli céggel. A munkálat megesett, a nem kevés árakat/díjakat maradéktalanul kifizettem.

Most azonban, amikor egy karbantartó céggel akartam szerződést kötni, kiderült, hogy a kazánnal törvénytelen helyzetben vagyok, ugyanis nincsen a birtokomban a műszaki átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de recepţie tehnică/Instalaţie de utilizare), csak az üzembe helyezési jegyzőkönyv (proces verbal de punere în funcţiune). Amikor panaszt tettem, a szerelőcég vezetője égre-földre esküdözött, hogy nem ő, hanem a gázszolgáltató a ludas a dologban, majd lerázott, mint kutya a vizet. A gázszolgáltatónál rendesek voltak, megnézték, nem maradt-e náluk a jegyzőkönyv, de nem. Tehát nem ők, hanem a szerelőcég a hibás. Ugye ismerős a játék? Az ütők az intézmények, hivatalok, pénzéhes cégek kezében, a labda a nem informált adófizető. A gázszolgáltató embere azzal vigasztalt, hogy ne búsuljak, mert talán csak az ezredik vagyok a pórul jártak listáján. Közölték ugyanakkor a törvényesség helyreállításának egyetlen lehetőségét is: újracsináltatni a teljes dokumentációt. Elkeseredtem, de belevágtam. Új szórakozás, nem kevés új pénz.

Ezek után az illetékesektől a következő kérdésekre szeretnék választ kapni:

1. Abban az esetben, ha a kazán szerelése pontosan a dokumentáció szerint történt, a működési körülmények sem változtak, miért kell a dokumentumokat újból megcsináltatni?

2. Egy tervrajz mi okból veszíti el érvényességét egy év után?

3. Melyek azok a törvények, rendelkezések, szabályok, amelyek alapján kérik ezeket az illogikus eljárásokat?

4. Ha léteznek ilyen pénzzsaroló kitételek, miért nem változtatják meg azokat, hiszen nyilvánvalóan csak a pénzre utaznak, az embert semmibe sem veszik?

Ezeken tűnődve jutott eszembe a vízóra-szerelési hullám. Valakik okosan kiszivárogtatták, hogy egyéni mérés esetén csak a mért mennyiséget kell fizetni. Szintén okosan bizonyos dolgokat elhallgattak. Az emberek egy része ráharapott, és máris fellendült az óraeladási üzlet. Csakhogy egyes honfitársaink nem a reális fogyasztást jelentették, s az illetékesek a főóra és az egyéni órák közötti különbséget az egyéni méréssel nem rendelkezők nyakába zúdították. A hideg és meleg vizes számlák értéke ez utóbbiak esetében a csillagos eget súrolta (esetemben is). Mit volt mit tenni, újból fellendítettük az üzletet. A reális jelentések kezdtek állandósulni, ugyanis közös fellépéssel a csalók körmére koppintottunk. Ekkor, mit ad Isten, a vízszolgáltató bejelenti, hogy az egyéni mérések nem eléggé pontosak (ez az a bizonyos okos elhallgatás), a főórák igen, s ezért a már említett különbséget arányosan fel kell osztani a lakók között. Ráadásul, bár nem azok szerint számláznak, az egyéni vízórákat megszabott időközökben hitelesíteni kell. Ez, ugye, egy másik jó üzlet.

Ezek után arra is választ szeretnék kapni az illetékesektől — törvénycikkelyre hivatkozót —, hogy miért vagyunk kötelesek a csupán informális célokat szolgáló vízórákat újból és újból hitelesíteni. Miért verik át lépten-nyomon a törvények, rendelkezések útvesztőjében eligazodni képtelen állampolgárt? Azért, mert még mindig csak alattvalók vagyunk?

Ferencz László, Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2010-04-02: Nyílttér - :

Visszhangok a nagygyűlésről (Visszajelzés)

Alig ért véget a sepsiszentgyörgyi önkormányzati nagygyűlés, máris össztűz indult ellene a román és sajnos számos magyar sajtószerv és politikus részéről. Megkérdőjelezték jogosságát, időszerűségét, szükségességét, és a csú­fondárosságig lekicsinylő jelzőkkel minősítették. Az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Borbély László szerint a szervezők nem ismerik a törvényeket, hiszen a közigazgatásban lehet használni a magyar nyelvet, azokon a településeken, ahol a magyarság eléri a húsz százalékot.
2010-04-02: Nemzet-nemzetiség - Gyila Sándor:

A Kondukátor balesete saját... ,,lozinkájával” (Az oktatási törvénytervezet margójára)

A tanügy ,,reformjának", a romániai oktatási törvénytervezet ún. demokratikus vitájának napjait éljük. Oly gazdasági-politikai-erkölcsi slamasztikában, melyben ez az egész jogi procedúra egy comedia dell’ arte vigyorgó jelmezeit ölti magára. A tanügy számára leosztott költségvetési keret ugyanis már törvényerőre lépett. Ezután már tisztességesebb lenne pl. szükségállapot-tervezetet emlegetni, mely azt hivatott szabályozni, hogy a romániai fiatalság, óvodástól egyetemi hallgatóig, oktatóival együtt miként köteles meghúzni — nem a nadrágszíjat(!), nem is a nyakkendőt, hanem a nyakára helyezett... hurkot.