Nemcsak Sepsiszentgyörgy számára nyit új kulturális perspektívát a hazatérő fiatal képzőművészek által megálmodott Magma, a csütörtök esti nyitánnyal Kárpát-medencei dimenziójúvá nőtt a székelyföldi kezdeményezés, melynek első stációja egy olyan tárlat, amely ráadásul világvárosi légkört is csempész térségünkbe. Ütő Gusztáv írja a kiállítás katalógusában: „igen megtisztelő szerencse számunkra, hogy egy leszakított országrész művészei egy másik leszakított országrész közönségének mutatkozhatnak be".

A közönség márpedig — miként a megnyitón jól érzékelhető volt — igenis, kíváncsi arra, mit szeretnének elmondani világunkról a kortárs művészet eszközeivel felvidéki sorstársaink. A vendégeket köszöntő Kispál Attila szavai után többen méltatták e művészeti szempontból igen jelentős momentumot: Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója „az igazság órájának" nevezte a Magma megnyitását. Hiánypótló kiállítótér, elhozza a ma művészetének üzenetét, s végre helyettesíti a tizennyolc évvel ezelőtt elveszített Üvegcsűrt — tette hozzá. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke „politikai performanszában" az egyik kiállított, Picasso mondjon le! című munka kapcsán jegyezte meg: ne Picasso, hanem a politikus, az elnök — „a lépcsőházi vagy a megyei" — mondjon le, majd megköszönte a Magma-csoportnak, hogy élettel töltik be ezt a teret. „Azt gondoljuk, hogy a kultúrára, képzőművészetre válság idején is pénzt kell fordítani, nem elég a vállveregetés" — fogalmazott. Ütő Gusztáv több háromszéki képzőművész előtt emelt kalapot, de főként a Magma-kezdeményezőket (Kispál Ágnes Evelin, Kispál Attila és Vetró-Bodoni Barnabás) dicsérte. Szombathy Bálint a felvidéki kortárs „házavató" képzőművészek jelenlétének fontosságát körvonalazta, „láthatártágítónak" nevezve a határon túli, progresszív gondolkodású alkotók bemutatkozását. Végül a jelen levő tanítvány, Farkas Roland az internet révén teremtett kapcsolatot mesterével, a tárlatot távolról, webkamerán követő Rónai Péterrel.