A kiadvány létrehozásának ötletgazdája, Szonda Szabolcs könyvtárigazgató Demeter Lajosban olyan munkatársra alapozott, aki könyvtári, levéltári kutatásait nagy szorgalommal, hozzáértéssel végzi, és olyan elfelejtett okiratokban, kiadványokban, levelezésekben megbúvó történeti anyagot görget elő, amely csodálatra készteti a véle találkozót.

A március 15. és a sajtó napja körüli időszakra időzített kiadvány nem csupán a mai sajtósok, múzeumi érdeklődésűek szá-mára csemege, hanem minden olyan olvasó számára az, akit valamennyire érdekel a magyar múlt, és ezen belül Székelyföld, Háromszék legendás harca, kitartása. A könyvbemutató értekezés magja a nyomtatott sajtó volt. Bemnek az a zseniális felismerése, hogy a háborút nemcsak ágyúval és flintával, hanem tollal is meg kell vívni. Erdély lengyel hősének ez a felismerése a másfél száz évvel ezelőtti idők székelymagyar értelmiségének a törekvésével találkozott. Bem Debrecenben nyomda után néz, Kolozsvárott is első teendői közé tartozik, Szebenben, Brassóban szintén. A kézdivásárhelyiek ez ügyben küldöttséget menesztenek hozzá. (Van időszak, amikor a városnak két nyomdája van.) Így az élethalál-küzdelemben találkozik az ágyú, a gyutacs, a lőpor és a nyomda.

És ami másfél száz év múltán is üdítően hat: az az igen tehetséges tollforgatók, emlékiratírók népes serege. A korszak körülményeihez képest széles körű műveltség, az újságírás és lapcsinálás úttörésének kivitelezése. A könyvecske lapjairól a szenvedélyes és meggyőző írások sokasága köszön szembe. Szonda Szabolcs felvezető szövege szerint is az újságírás százhatvan és egynéhány esztendő alatt alapjában, az újságírói magatartást tekintve nem változott.

Az (újság)írás hatalom, a nyomtatott szónak hatalma van — ezt a meggyőződést érvényesíti a csemegézően olvasmányos sajtó- és eszmetörténeti, hely- és eseménytörténeti munkácska.