Újabb kupa borokat rendelve mondotta el a már meglehetősen részeg társainak, hogy egyetlen vágya van, erősen áhítozik a próféta köpönyegére, de mivel ez nem csak és kizárólag őt illeti, döntsön a kocka. Egy másik marcona társa azonnal magához tért, felcsillant a szeme, ivott egy kortyot, s reszkető kézzel a pohár után nyúlva összerázta a kockákat, és kiborította: egy hármas és egy négyes villogott a kiömlött borfoltok között a mocskos asztalterítőn. A veterán felröhögött, átvéve a poharat, beledobva a nedvesen fénylő kockákat, tűnődő arccal rázta össze s borította ki az asztalra. Két négyes csillogott a fényben a terítőn. Nyolc! — mondotta —, az enyém a köpeny!... Nyolc az több, mint hét — nézett részeg társára, de nem volt ellenvetés. — Értékes darab — tette még hozzá vigyorogva —, még akkor is, ha lyuk tátong rajta, és vércseppek is sötétlenek az oldalán. Majd te megfoltozgatod s kimosod, csárdásné — nézett a döbbenten figyelő zsidó asszonyra. — És nagy hasznát veszem még, ha dühöngeni kezd a szél, amely ezen az átkozott földeteken állandóan kavarja a homokot, elhomályosítva látásotokat s megzavarva józan ítélőképességeteket. Hiszen nektek már van egy saját királyotok, hogy a császárról, urunkról Rómában most ne is beszéljünk. Minek nektek még egy király, még ha próféta is... Most megnézheti magát, lába alatt fütyül a szél. Miért tűrte ezt a ti híres Istenetek, mi? Miért?

Felállott, pénzt dobott az asztalra, és nyomában döbbent, kótyagos társaival kisietett a kocsmából, s elindult fölfelé, a hegyre, jogos tulajdona után. Elvégre a kocka döntött, nyolc az több, mint hét...

Útközben síró asszonyokkal, szájtáti bámészkodókkal találkozott, s egy riadt tekintetű zsidóval, akit a tömegből többen felismertek, s noha ő lázasan, félig sírva, dadogva tagadta ezt, a magát a zsidók királyának nevező próféta tanítványának tartották, hiszen vele volt a virágvasárnapi felvonuláson is, amikor a megváltó szamárháton jött a városba. Ott ment közvetlenül mögötte. Most viszont, ruháját megszaggatva s port hintve a fejére, tagadta ezt. A római katonák elmentek mellette, felértek a hegyre, de a kereszten már nem volt ott a próféta, csak a két lator. A megváltó köpenyestől eltűnt. A katonák döbbenten bámultak, s a köpönyeg jogos tulajdonosa, felfedezve a mögöttük settenkedő állítólagos tanítványt, megrázta ,,Hol van? — kiáltotta. — Hova tűnt?! Elloptátok."

És kezdetét vette a másik történet, a feltámadás máig tartó, két évezreden átsugárzó története.