Hárman puhatolóztak

— Tapasztalt-e érdeklődést a stratégiai fejlesztés iránt? Itt nagyobb befektetésekre lenne szükség.

Lőrincz Zsigmond polgármester: A városi tanácshoz három kérvényt tettek le üzletemberek, akik területet igényelnek tőlünk azzal a céllal, hogy hotelt és panziót építhessenek rá. Ez azt jelenti, hogy a krízis ellenére is van igény a fejlesztésre. Ez munkahelyet hozna létre. Kovásznán a gyógyturizmusnak kellene az emberek megélhetéséről gondoskodnia.

— Üzleti vagy szolgálati titok? Kik érdeklődtek? Számottevően szaporítanák a szálláshelyeket?

— A legnagyobb a Navrom Galaţi nevű folyami szállítócég, mely olyan negyven-ötven szobás szállodát húzna fel. Mi persze a telkeket versenytárgyalásra bocsátjuk, és ő esetleg megnyerheti azt, ha ajánlata kedvező. Megkezdtük már az övezeti rendezési terv elkészíttetését, az a mi feladatunk. A cég már letett egy megvalósíthatósági előtanulmányt, ebből kifolyólag az övezeti rendezési tervet megrendeljük, és remélem, a licitet május folyamán meg is tarthatjuk. 49 évre szóló bérbeadásról van szó.

Nagyobb munkálatok kapcsán Lőrincz Zsigmond hozzáteszi, hogy a SIF Transilvania befektetési társaság, mely három szállodát birtokol a városban, bejelentette, fel kívánja újítani az Őzike Szállót. ,,Csak az építési engedély 220 000 euróba került nekik, én azt mondom, ha azt kiadták, biztosan nem hagynak cserben." Erről az építési engedélyt 120 000 euróért szintén kiváltó Penny Marketre terelődik a szó, mely remények szerint építkezni fog a közeljövőben a városban.

Mindezek valóban kedvező hátteret és hátszelet biztosíthatnának a turizmus felélénküléséhez.

Beindult a gyógyüdülési idény

A település lakossága, melynek jó része a gyógyüdülői szolgáltatásokból élt korábban, elégedetlen az idegenforgalom mai állapotával, lépten-nyomon azt hallani, hogy bizony régen jobban mentek a szállók is, több volt a magán- és beutalt vendég, élénkebb volt az élet, jobban jövedelmezett a turizmus a fürdővárosban.

Némileg elüt ettől az, amit maguk a szállodások árulnak el magukról. Egyoldalú lenne a kép, ha csak a település közvéleményének szentelnénk teret, az üzletágon belül tevékenykedőket meghallgatva, a kétségtelenül érezhető válságból kivezető utakra is rátapinthatunk. Ankétunk folytatásaként ma a nagyobb szállodák vezetőinek tavasz eleji helyzetismertetését foglaljuk össze.

Ki küldi a vendégeket?

A munkaügyi minisztériumhoz tartozó Dacia Szállóban a működés jeleire vall a recepciós iroda előtt ácsorgó pár ember, beljebb a folyosón törülközővel a vállukon tartanak néhányan a kezelő felé, az orvosi rendelő előtt bebocsátásra várnak ketten.

Căşunean igazgató hiányában az aligazgatónő válaszol kérdéseinkre, névvel nem szívesen szerepelne az általa nem olvasott lapban:

— Február 22-ig volt a szálloda bezárva, azóta nyitva tartunk, és eléggé sok a vendégünk. Az igazság az, hogy a beutalókat kibocsátó Országos Nyugdíjpénztár minket, mint sajátját, kiemelten támogat. A vendégek túlnyomó része beutalóval érkezik. A helyek évi átlagos kihasználtsága kilencven százalék körüli. Nem tudjuk, milyen lesz az idei év, de a szerződéses lefedettség olyan nyolcvanszázalékos. Minden hónapra lesz beutalt beteg, kivéve júliust és augusztust, ezt az idén vezették be.

Persze, a takarékoskodás utolérte a turisztikai kiadásokat is!

A munkaügyi minisztériumnak különben tizenhárom szállodája van országszerte, ezek együvé tartoznak, az irányítás központosított, miként a vendégek mozgásából is kiolvasható.

— Kizárólag nyugdíjasokat szolgálnak ki?

— Nem, hanem minden, társadalombiztosítással rendelkező személy fordulhat hozzánk, részesülhet e beutalóban, viszont többségük valóban nyugdíjas. Ugyanis főleg ők igénylik e beutalókat, kedvezményes üdülőjegyeket. Általában a felét fizetik annak, amibe a szállás, ellátás és kezelés kerül, a többit a nyugdíjpénztár állja. Ha valakinek magasabb a nyugdíja, akkor a jegy értékének nagyobb hányada hárul rá. Most szolgáltam ki egy hölgyet, aki hárommilliót fizetett ki a hatból a saját zsebéből, ezért tizennyolc napig kap nálunk szállást, ellátást és napi két kezelést, mondjuk, fürdőt és mofettát. De ha családorvosi küldőcédulával érkeznek, akkor az említetteken felül még részesülhetnek negyven ingyenes kezelésben, ugyanis a mi egészségügyi személyzetünk a megyei kórházhoz tartozik, és mivel ezen keresztül nekik az egészségbiztosítóval is szerződésük van, ez megtéríti a pluszkiadásokat, melyeket a nyugdíjpénztártól kapott jegy már nem tartalmaz.

— Évtizedek óta a nyugdíjasokból élnek?

— Úgy hiszem, igen. De nem csupán mi, hanem az egész fürdőváros. Ha e rendszer nem létezne, mi sem lennénk. Viszont meg kell változnunk, ez biztos.

— Elégedett a kétcsillagos minősítéssel?

— Anyagi alapjainkat, felszerelésünket jónak tartom, megfelelő annak a turistatípusnak, mely minket látogat.

Az aligazgatónő tehát nem titkolja, az idei év azzal, hogy a nyugdíjpénztárral csupán nyolc hónapra szól a szerződésük, új helyzet elé állítja őket, arra törekednek, hogy újabb vendégtípusokat is bevonjanak a forgalomba, új kínálatot alakítsanak ki.

A második kétcsillagos

Hogy miről is van szó, részletesebben mondja el Ion Calu, az országos szakszervezeti központnak alárendelt Montana Szálló — aki látta, nem feledheti a város fölötti dombon magasodó hotel piramisszerű sziluettjét — igazgatója. A hazai közszférához tartozó szállodák ugyanis a tavaszi turisztikai vásáron közösen kidolgozott, összehangolt ajánlattal léptek fel.

Persze ,,közszférát" emlegetni bizonyos megszorítással lehet, hiszen az egész idegenforgalomnak a piaci viszonyokhoz kell ma igazodnia. Mint látni fogjuk azonban, a kimondottan magánvállalkozásként működtetett szállásadóhelyek és az államiak között megmaradt egy olyan szegmense a szállodaiparnak, az üdülőknek, mely átmenetet képez a kettő között. Az ide sorolható egységek helyzete sok hasonlóságot mutat, emiatt az összefogásban jobban hisznek egyelőre, mint a konkurenciában. Amúgy nyilvánvaló, az összehangolt akciókon túl saját profiljukat is meg kell találniuk ahhoz, hogy a várható piaci bonyodalmakból kitaláljanak. No de az egymásra támaszkodásnak is sok oka van, lássuk azonban előbb mit mond Calu igazgató az azonnali kilátásokról. A Montana különben éppúgy kétcsillagos szálló, akárcsak a régi rendszerben épült többi társa, e sorból csak az állami protokollalap egy hotelje és a magánkezdeményező építtette vadonatúj Clermont rí ki, utóbbi négy csillaggal büszkélkedik. Ezekről később többet. Visszatérve a népség-katonaság által igénybe vettekhez, mit tudtunk meg a Montanában?

— Egyedüli szilárd szerződésünk nekünk is a nyugdíjpénztárral szól az idei évre. A mi szállónk az öt legfontosabb szakszervezeti föderáció birtokában maradt. Meg kell mondanom, hogy a tavalyi évet jónak minősítem, elégedetlen nem lehetek, mert nyolcvanöt százalékos kihasználtsággal zártuk az esztendőt. Idén 13 000 üdülőjegyet juttat a nyugdíjpénztár Kovásznának, ezt a szállodák versenytárgyaláson osztották el egymás között, ahogy eddig is történt. Fontos ez számunkra, ugyanis külföldi vendégünk csak pár száz szokott lenni évente, például izraeliek, belföldi pedig főleg kezelőjegyes jön. Számunkra is az jelenti a gondot, hogy július-augusztusra fő megrendelőnk nem küld üdülőjegyes beutaltakat, ezért a tavaszi turisztikai vásáron mi is csatlakoztunk ahhoz az öt fő ajánlatot tartalmazó reklámkampányhoz, mellyel többen javítani szeretnénk esélyeinket e két hónapban a vendégszám gyarapítása céljával. Ezek ilyen címeken futnak, mint Egy heti felüdülés (hatnapos, ára 270—330 lej közötti, fürdő- és elektroterápiás kezeléssel jár), vagy A gyógyüdülés tíz napja (650 és 750 lej közötti áron, teljes ellátással és napi kétfajta kezeléssel). A tizenkét napos ajánlat a Szívünk egészségéért nevet viseli, tíz napot felölelő kezeléssel és teljes ellátással jár, ára 780 lej, a Gyertek a fürdőre! név alatt futó pedig július-augusztusra szól, és 570-tól 690 lejig terjed az ára (utóbbi háromcsillagos hotelben), teljes ellátást és ötnapi kezelést is magában foglal.

Az ötszáz szálláshellyel rendelkező Montanában ankétunk idején harmincan kezdték meg az idényt. Az igazgató nem titkolja, hogy szabadpiaci szereplésükön idén jóval több múlik, mint eddig, úgy lehet, maga az üzleti mérleg sikeressége. A rendszerváltás előtt a szakszervezetek utalták be a vendégeiket, az utóbbi húsz évben, mint láttuk, a nyugdíjpénztár pótolta ezt, arról ugyanis, hogy korábbi patrónusuk ugyanúgy beutalóval lássa el a szakszervezeti tagokat, mint korábban, szó sem lehet, a konföderációknak erre ma nincs pénzük.

A bolgár példa

Itt tartottunk ankétunkban, amikor mintha csak segítségünkre kívánt volna sietni, az RTV1 esti hírműsorában április negyedikén egy turisztikai szakemberrel beszélgetett el a riporter, tisztázandó, mi várható idén a román szállodaiparban. Nos, az évek óta emlegetett bolgár példához kanyarodva vissza — mint ismeretes, a hazai szállodások akut fájdalma, hogy a bolgár tengerparti turizmus lekörözte a hazait a nemzetközi piacon olcsóbb és jobb szolgáltatásaival, annyira, hogy még a román üdülni vágyók egy részét is átcsábította már az ún. Aranyhomok Partra —, e beszélgetés nyomán világosodott meg előttem, mi is történt nálunk az utóbbi két évtizedben ebben az üzletágban. A román szállodaipar azért került hátrányba a nemzetközi versenyben, mert elmaradtak a szükséges beruházások, a kínálati szint mai és nyugati feltételekhez igazítása. A bulgáriai szállodákat ugyanis már a kilencvenes években privatizálták és felújították, míg erre nálunk csak 2001 után került sor. A szakember szerint a hazaiak kényelmi fokának alacsonyabb színvonala azzal is magyarázható, hogy a határozott, átgondolt magánosítás helyett a hazai szállodák egy részét a kilencvenes években bérbeadással próbálták meg üzletileg életképesebbé tenni. Azt a módszert a szakember ma elvétettnek nevezi, ugyanis, mint állítja, a bérlő nem lévén tulajdonos, inkább a szálloda kihasználásában volt érdekelt, a beruházás, a felújítás tehát elmaradt. E hibát az állampolitika megtetézte azzal, hogy amikor a privatizálásra az ezredfordulón mégis rátért, a magánosítási szerződésekben nem szabta meg, milyen felújítást vár el a világszínvonalhoz való felzárkózás érdekében. A hazai tengerparti szállodák emiatt is ma főleg a romániai vendégekre alapoznak, a nyitás a nemzetközi forgalom felé nem történt meg.

A magyarázat tehát a hazai gazdaságpolitika egy hibás körét eléggé pontosan írja le. Az elhibázott privatizáció kilátástalanságot és tőkehiányt, a tőkehiány élősdiséget, utóbbi beruházási képtelenséget szül, a belföldi körforgásba zártság következtében pedig, mint maga a szakértő megállapította, legjobb esetben is szállodák és üdülők szinten tartását — a nyolcvanas évek szintjén — jelentheti, ha nem vezetett kimondott hanyatláshoz.

Nos, a kovásznai vendéglátók mai helyzetét és állapotát illetően a fentiek sok mindent megmagyaráznak, ámbátor itt kimondott magánszférába csak a szállodák egy kisebb része került, ezekről is tudósítunk a következőkben. Egyelőre azonban egy pozitív példára szeretnénk kitérni. E sarokba szorítottságból figyelemre méltó módon próbált meg ugyanis kitörni a szállók egyike, melyről bővebben legközelebb szólunk.