A tájesztétikai meggondolások mellett az a szándék is erre az útra kanyarított, hogy információkat szerezzek, mire is jó, mit is szolgál megyénkben — tudtommal — az első aszfaltozott erdei út. Szembesüljek azzal, ha erre esetleg sor kerül, hogy miért ezt az utat modernizálták, és nem, mondjuk, Sepsin ebből a pénzből a gyalázatos állapotban lévő Csíki negyed utcáit.

Bodvaj vonzáskörében

A Bodvaj, Nagyfenyő és Dimény erdőrész felé vezető út már az első méterektől kezdve egyszerűen gyönyörű, varázslatosan szép. Egész hosszán a patakmederrel sincs semmi gond, maradt benne csebernyi-vödörnyi és ennél kisebb görgetegkő elegendő, és a hegyoldalakban is ott mohásodnak egy-egy bükkfatörzsnek támaszkodva a hatalmas andezittömbök, bennem vulkáni kőbombákat asszociálva. Azt is tudom, hogy az út modernizálásának kiküzdése során a SAPARD — tehát európai uniós —, valamint a román kormány által támogatott útépítés esetében rendkívüli szerepe volt a bodvaji vashámor meglétének, illetve nemrég befejezett felújításának. Az uniós pénzek megszerzésénél és lehívásánál igen sokat nyomhat a latban az ilyenféle, sokak számára romantikusnak tűnő érv, holott itt ennél többről van szó: a bodvaji kohó — már többször is tisztáztuk, hogy a hámor nincs meg, csupán ennek a nyoma-helye, a hatalmas kőépítmény, az európai hírű ipartörténeti műemlék kohójában a vasércet tartalmazó kőzettörmelékből olvasztották ki a fémet — hírét-nevét az is messze röptette, hogy Gábor Áron itt öntötte az első két ágyúját, és nem ismert számú ágyúgolyót is öntöttek.

A bodvaji vashámor vonzásköre annyira erőteljessé vált, hogy nevét a Fenyős-patak egészére rávitte. A magyarhermányi idős Máthé János autodidakta-helytörténész tanulmányaiból tudjuk, hogy Gábor Áron korában az út a hámorhoz Magyarhermány felől vezetett. Ne sajnáljuk a jó szót dr. Demeter János megyeitanács-alelnöktől se, akinek rendkívüli szerepe volt a hámor restauráltatásában és az útépítésben is, példát mutatva arról, miként lehet — és kell! — a szülőföld gazdasági és kulturális előrelépéséért annyit tenni kinek-kinek, amennyi lehetősége erre megadatott.

Bodvaj, illetve a feléje vezető út egy most kiépülő romantikus üdülőtelepen vezet keresztül, tulajdonképpen az erdővidéki medencezug kertvárosias üdülő- és kirándulóhelye, kiváló vadtartó hely a folytonosan csevegő pisztrángos patakok kristálytiszta vizével.

Bodvaj vonzáskörére jellemző — és ebben nagy szerepe van a modernizált útnak is —, hogy az erdővidéki március 15-i megemlékezések egyik szakrális helyévé vált. Felemelő érzés volt látni, hogy március idusa után három héttel is gyönyörű, az erdei levegőtől még most is üde virágkoszorúk sokasága köszönti a megilletődött látogatókat. A feliratozott szalagokból leolvashatóak az erdővidéki települések és politikai képviseletek, szövetségek nevei, de láttam ott magyarhoni eredetű kegyeleti koszorút is. A kohó mellvédjének biztonságában Hargita megyei rendszámú kocsi gazdája két apró kislányt gyönyörködtetett az elébük táruló panorámában, egy fiatal pár bukaresti rendszámú kocsin érkezett, a hámoravatón még a magyar hadügyminiszter is tiszteletét tette, annak ellenére, hogy ehhez az építményhez személyének semmi köze nem volt, de ez is jelzi az ipartörténeti emlék messze szálló hírét.

A kincset érő üdülőtelep

A Fenyős-patak gyorsan beépülő völgye egyszerűen ámulatba ejti a kirándulót. Minden más háromszéki, most kiépülő vagy régi üdülőtelephez képest az itt a különleges, hogy a stabil vagy könnyűszerkezetes fa- és kőépületek, a hétvégi házakhoz tartozó színek, beállók tágas térben elhelyezettek, nem tolakodnak, nyomulnak egymás hegyére-hátára, mint a telekkihasználás ürügyén máshol. Ez a településszerkezet tájbarát, sok a természetes felújulásból származó fa és cserje, a gyermekhancúrozásra bársonyos szőnyegét tartó gyep, jól érzékelhető a székely szimbólumként is közismert, területet határoló, ültetett fenyősorok térnyerése.

Némely portán az apró tavak tükrében nézi hol magát, hol a majdan a vízben ficánkoló pisztrángokat a nap és a hold. Nagy empátiával figyelem, hogy van, aki a források friss vizét fogja ásott-kotort vízgyűjtő medencékbe.

A Bodvaj üdülőtelep egyik kincse a sziklás mederben, görgetegkövek között aláhabzó kristálytiszta víz, természetes zubogókkal, példaértékű mesterséges apró vízesésekkel — ,,buktatókkal" —, amelyekben pisztrángok ficánkolnak. Képzeletben megszorítom minden itteni vadőr és vadász kezét.

Újabban a táj összképét az épületek színezik a szó szoros és átvitt értelmében is. Az út mentén sorjázó házak egyediek, nincs két egyforma építmény. Általános jellemzőjük a szellős elhelyezés mellett az anyag tisztelete, a fa és a kő kultusza. Nincsenek hivalkodó, ,,csicsás" formák, épületrész-kiképzések, mint máshol, annyi újgazdag hivalkodó portáján, a kerítések egyszerűek, funkcionálisak, sokszor csak jelzésértékűek, nem betonerődítmények vagy izraeli betonfalak.

Mindez azt bizonyítja, hogy itt a természet és a táj tisztelete mellett az emberi bizalomra épül minden. Mint ahogyan a moldvai csángó asszony valamelyik archaikus faluban nekitámasztja a vesszőseprűt a ház ajtajának, ezzel jelezve, hogy elment hazulról, itt a tájélményt nem romboló, egyszerű kerítések szaladnak végig az utak mentén. Az ember számára jelzések, a nagy testű vadállatokat vagy a legelő marhákat nem engedik be, de átlátszóak, a benti rendet és tisztaságot mutatják.

Nagy kihagyás lenne, ha a jelenlegi megyei vezetés valamelyik kihelyezett ülését nem telepítené ki Nagybaconba úgy, hogy a tulajdonképpeni helyszín a Bodvaj üdülőtelep legyen. Nagy szükség lenne arra, hogy a mindegyre kificamodó ízlésvilágunkat helyes mederbe fogja, megfürdesse a Fenyős-patak gyönyörű vizében, példát statuáljon, hogyan kell a Dél-Hargita szépségéhez igazított urbánus vonzatú életteret kiépíteni.

Milyen üzenetet csobogtat még a Fenyős-patak völgye?

Nem vagyok kákán csomót kereső típus, de miközben a most virágzó kék mogyoróalj szőnyegét elektronikusan is megörökítem, hogy ezt az élményt alkalomadtán továbbadhassam, a környezetszennyezés jeleire figyelek. Én nem mondom, hogy több száz méternyi távolságra nincs ,,mutatóban" egy-egy eldobott pillepalack, egyet ezek közül lencsevégre is kapok, amelyet a természet a tavalyi lombtakaróval szégyenlősen éppen befed, de az egész völgy annyira ápolt és tiszta, hogy a polgármesterek mellett szívesen ideinvitálnám a környezetvédelmieket, sőt, a bodvaji vashámor meglátogatásának ürügyén a kis- és nagyiskolásokat is idecserkésztetném.

Az erdészeket, vadőröket is idehoznám, hogy az igen formás, tájbarát vadetetőket, kiránduló-pihenő helyeket megnézzék, illetve hogy ezek modellként szolgáljanak.

Én nagyon bízom benne, hogy a Fenyős-patak völgyében meghonosodott építészeti, tájrendezési kultúra már csak az ember utánzásra hajlamos természeténél fogva is innen tovább terjed.

A bodvaji vashámorral szemben a kis puszta, az ott lévő, romladozó állapotú épület kínálva kínálja magát egy nyári sátortábor számára. Egy tájba illő szeméttároló viszont elkelne a vashámorral szemben lévő parkolóhelyen.

És mikor lesz akkora módban ez a megye, hogy a Bodvaj felé vezető utat a nagybaconi-bibarcfalvi letérőtől Magyarhermányig rendbe rakassa? Hisz mégiscsak furcsa, hogy a fakitermelés ürügyén megépített út jobb minőségű legyen, mint az egész településsort egybefűző megyei út.

Én tulajdonképpen húsvéti locsolónézőbe indultam Erdővidékre. Aztán szembejött velem az a Bodvaji vashámor felé kígyózó út, és akkora és olyan élményözönnel árasztott el a Fenyős-patak csodálatos vize, a völgy levegője olyan frissességet sugárzott, amely egyszeriben megértette velem, hogy a kristálytiszta, az éltető víz miért játszik olyan fantasztikus szerepet a bibliai és egyéb történetekben. Menten eldöntöttem, hogy amikor erre alkalom lesz, Peti unokámat ide fogjuk elhozni azokkal a szigorúnak tűnő nagyapai irányjelzésekkel, hogy a kék mogyoróalj virágait nem szabad letépni, mert egyebek mellett az, mint minden erdei virág, azonnal lehajtja fejét, lekonyul bánatában, ha a mogyoróaljától meg kell válnia.