Kiss Cs. Tünde
Olvassa el figyelmesen az alábbi szöveget, majd irodalmi példákra hivatkozva érveljen az író felfogásának igazságtartalma mellett vagy ellen. Esszéjének adjon címet.
,,Így fedeztem fel újra azt, amit az írók mindig is tudtak (és számtalanszor el is mondtak már): a könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el." (Umberto Eco: Széljegyzetek a Rózsa nevéhez)
Csevej, kacaj, lárma. A szívek tele pátosszal és a gyermeki kíváncsiság ártatlanságával (a művészet mindenkit megszabadít?) Dionüszoszt méltatják, az ő nevének dicséretére öltött maszkot az a hat férfi is, aki most megjelenik a színen, és néhány óra erejéig mind sorsvesztett tragikus hősök, drámai szerelmesek, vagy észvesztett (?) bohócokká válnak.
Hasonló maszkot öltöttek az irodalom történetében az alkotók mindig, az álcázás, imitálás mestersége már a reneszánsz korában is jelentős méreteket öltött, de végigvonult a modernség írásművészetén is. A tényleges kiteljesedését eme művészetnek a posztmodern képviseli, hisz korunkban az alkotóknak (azon felfogástól indíttatva, miszerint ,,betelt a szöveguniverzum") lehetőségük nyílik végigtekinteni évezredes kultúránk repertoárján, s magukévá tenni egy-egy híres gondolkodó eszméit, ábrándjai ellen fellázadni, vagy teljesen eggyé válva egy kultúrával, visszatérni a jelenbe megvizsgálni ennek megnyilvánulási formáit.
,,Azt mondják, arcom régi maszk" — vallja Kovács András Ferenc megteremtve a palimpszesztet, amelynek lényege épp a ,,felölthető jelmezek" sokaságának variálásában rejlik. Alkotásai alatt átsejlenek a régi-új mesterek alkotásai, hisz ,,a szó a szájban senki jövevény", írni, beszélni, gondolkodni is nagyjainktól tanulunk, ők adják az írók, költők tollába a tintát, amely nélkül az alkotás lehetetlen. A szövegköziség izgalmas játékát játssza ő (is). (...)
Előfordul a plágiumig szabados idézése egy-egy műnek, ahogy a Babits Mihályhoz (egy megzavart verselő a XX. században) című verse, amelyben szinte szóról szóra lemásolja Babits Mihály Arany Jánoshoz (Egy megzavart verselő a XX. században) című alkotását, egy-két szót cserélve ki, teljesen új értelmezési lehetőségét teremtve a műnek.
A posztmodern irodalom megjelenése a nyelvi kifejezhetőség, a kommunikáció, az individuum és a világ egységébe vetett hit teljes és komplex megrendülésével hozható összefüggésbe. Ezen világélmény az erdélyi költészetet két részre osztotta: a tradíciókhoz való hűség, a transzszilvanizmus hagyományának folytatása, a másik ezzel ellentétes, ez ellen lázadó.
Lövétei Lázár László e második iránynak a tagja. A Magánzsoltár című versében egyszerre játszik rá három alkotásra (,,Nem bíztam én senkiben: se magamban, se másban"), felelevenítve Szenczi Albert zsoltárát (,,Te benned bíztunk eleitől fogva"), Kovács András Ferenc Szenczi átdolgozását (,,Tebenned bíztunk eleinkből fogyva), vagyis a Psalmus Transsylvanicust és József Attila Kész a leltár című alkotását.
Ám nemcsak a lírában meghatározó jellegű ezen maszköltés, hisz az epikai alkotások igényeltek valami köteléket, ,,ragasztót", amely a megbontott világban, a lét megannyi apró szilánkja között kapcsolatot tud teremteni (...)
Esterházy Péter az utánzást mint kegyeletet értelmezi: ,,Nem szabad ezt gondolni, hogy mindezt nem tudtam volna könnyebben, sőt, szebben elmondani, ellenkezőleg: az utánzás, mint kegyelet: minden klasszicizáló művészet kulcsa." A Bevezetés a szépirodalomba című könyvében ezért is van jelen Kafka A kastély és Ottlik Géza Iskola a határon című regényének felelevenítése. (...).
,,Minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el" (Umberto Eco), ahogy minden színész az egyszer már (valaki által) elkészített maszkot ölti fel magára, s azzal próbálja elbűvölni közönségét. Az irodalom az értelemre számít, azt hivatott megmozgatni, így a befogadó éppoly fontossá lesz (ha nem fontosabbá), mint az altató, hisz az ő vetítővásznán, a képzeletében teremtődik újra a mű.
Umberto Eco is az olvasója értelmére hat, aki műveltsége szerint felismerteti: A rózsa neve című intellektuális nyomozó regényében Sir Arthur Conan Doyle nyomait, Sherlock Holmes csavaros észjárását Baskerville-i Vilmos eszmefuttatásában, akinek a neve is az egyik Conan Doyle regényére, A sátán kutyájára utal, amely Baskerville városában játszódik. (...) A szövegköziség megkerülhetetlennek látszik, hisz akármerre tekintünk, mindenhol ott díszeleg az irodalom nagyjai által készített maszk, s így a kortárs irodalomnak nincs más dolga, mint ezekbe belebújni. Engedtessék meg most nekem is e szerep:
Nero
Nézte
nézte a halált
látta
látta a halált a maga egyszerűségében
S ez egyszerűségben
Oly nagy csoda rejlett:
Reményt, halált: mindent elfelejtett.
Kiss Cs. Tünde