Írj értekezést a következő költemények poétikai és világképi párbeszédéről.
ADY ENDRE: A ló kérdez
Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.
S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam,
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?
KOVÁCS ANDRÁS FERENC: A lóvátett válaszol
,,Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?"
(Ady Endre: A ló kérdez)
Hány nemzetes szent, új kegyelmes úr
Jön!... Délibábbal gyújtogat s kigyúl
A rossz úton, hol kedvem, sem lovam —
Mind föllobban, majd loppal ellovan,
Sajgón, akár a sors... Ismét tudom,
Hogy árokszélen, régi tévúton
Hagynak faképnél. Isten sem szeret,
Mert álságos, hars senkikkel veret.
Mint föllobban, majd loppal ellovan
A jobb úton, hol kedvem, sem lovam —
Hős délibábbal bujtogat s virul
Sok nemzetes cenk, szent kegyelmes úr.
Keserű méz
,,Minden Egész eltörött" — vallja Ady Endre. Minden apró, összeforraszthatatlan, éles darabokra foszlott, s az ember egyetlen feladata az, hogy e szilánkok közt megtalálja az egy csepp mézet a sötét verem mélyén, amely még értelmet ad az abszurd valóságnak.
,,Betelt a szöveguniverzum" — vallja a posztmodern irodalom, pedig csak arról van szó, hogy kitárta kapuit, s magába fogad mindenkit, aki kutatni kezdi, s aki vállalja, hogy magára veszi az elmúlt idők terheit, s összekapcsolja a jelennel. E kapcsolat oly szoros szimbiózist, szintézist eredményez, hogy szerző és szerzemény szétválaszthatatlan egységgé lesz. A szerző párbeszédet folytat a kultúrákkal, összekapcsolva a világ elemeit, s azok láncolatában jeleníti meg önmagát, így keresve ezt az egy csepp mézet a világ darabjai közt. Édes-e még a méz? Elnyalták-e előlünk, vagy azt is megszennyezte e fekete világ a mocskaival, be nem tartott ígéreteivel?
Lóvá tettek minket — vallja Kovács András Ferenc. Az utókor keserű-ironikus hangján vonja kérdőre a ,,nemzetes szenteket", a ,,tekintetes urakat", hogy ím, látnak-e haladást a mai világban? Eljött-e a megjövendölt ,,ünnep a világon"? A posztmodern világkép szerint elmúlt a tragikus lírai hősök, az autonóm, nonkonformista, szenvtelen ábrázolók ideje, hisz hova vezetett ez a világot megváltani akaró hozzáállás? ,,Az esztelen világ legesztelenebb produktumához" (Örkény István), a világháborúhoz. (...)
Kovács András Ferenc A lóvátett válaszol című versében Ady Endre A ló kérdez című alkotásával folytat párbeszédet, szembesítve a költő géniuszt a jelen borzalmaival, a váteszprogram beválthatatlanságával. E párbeszéd megvalósítását az intertextualitás eszközeivel éri el (utalás, rájátszás, parafrázis, idézés stb.), már a legelején mottóként idézve Ady versének utolsó sorait: ,,Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?" (...)
A címben Ady azonosul ezen hagyománnyal, önmagát a magyar faj legnemesebbikének tartva, számon kéri (hisz a ,,mégis morált" követve ő még hisz a nemzet feltámadásában) az elpazarolt értékeket.
,,Hát mi lenne?" — kérdezi Kovács András Ferenc verse. Hisz volt már elég hamisnak bizonyult prófétánk, akik lángot akartak gyújtani a sötét éjbe, de mind kialudt, hisz az ember nem fogékony rá (,,Délibábbal gyújtogat").
Szókincsében párosul a legnemesebb pátoszi kifejezés (,,sajgón, akár a sors") a leghétköznapibb szóhasználattal (,,senkikkel veret"). (...)
Kiss Cs. Tünde
