Több mint ötszáz évet átfogó székely címer- és pecsétkiállítást nyitottak meg csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A vándorkiállítás Csíkszeredából érkezett, egy hét múlva Marosvásárhelyen folytatja útját, majd magyarországi kitérővel újból visszatér székelyföldi településekre.
A székely nemzet, valamint a történelmi Erdély vármegyéinek ősi címereit Keöpeczi Sebestyén József 1943-ban, illetve 1958-ban készült színes címerrajzairól ismeri a nagyközönség (mindkettő látható a kiállításon), de arra korábban nem volt példa, hogy több száz éves pecsétek, címerek korszerű technikával készített másolatait mutassák be. A legrégebbi alkotások — mert minden egyes címer és címeres pecsét egy alkotás, amely egy adott helyhatósági, illetve egyházi intézmény, család, közösség önazonosságát jelképezi, saját maga által választott szimbólumait hordozza — templomokban maradtak ránk domborműként, festményként, illetve kiváltságleveleken. A kiállítás anyaga csupán válogatás mindabból, amit a tavaly alakult Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport — Mihály János, Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila, lapunk munkatársa és Zepeczaner Jenő — felkutatott, és székenként, városonként, községenként, egyházanként mutatja be a különböző történelmi korokban használt jelképeket.
Különös élmény látni Sepsiszentgyörgy 1509-ből származó pecsétrajzát, Kézdivásárhely R. T. (rendezett tanácsú — szerk. megj.) Város Központi Választmányának 1876-os pecsétjét, a két világháború közötti, kizárólag román nyelvű községi pecséteket, a kommunizmus idejéből fennmaradt, gyárakat, bányákat, munkáseszközöket megjelenítő jelképeket, és öröm látni az újonnan elfogadott címereket, címerterveket, amelyek mondandójukat, szimbolikájukat a régiekből merítik.
