Tavasszal, párzási időben mifelénk mindig megugrik a veszett vadak száma. Évek óta tervezi a mezőgazdasági minisztérium, hogy légi úton — helikopterekről vagy repülőgépekről — juttatja el az erdőkbe az oltóanyagot, de pénzhiány miatt a tervet mindeddig nem sikerült megvalósítani. Pedig a veszettség súlyos kór, életveszélyes. Embert, állatot egyaránt oltással védenek ellene.
És van is amiért: megyénkben ebben az évben már nyolc helységben kilenc elhullott veszett állatot gyűjtöttek be: Bitáról kettő, Illyefalváról, Barótról, Márkosfalváról, Szotyorból, Barátosról egy-egy róka került az állategészségügy laboratóriumába, Gelencén veszett farkast, Torján veszett medvét találtak — tudtuk meg dr. Sikó-Barabási Sándor megyei főállatorvostól. A szám — bár riasztónak tűnik — a korábbi éveknél kisebb. Karantént sem rendeltek el, nem lévén vadászidény. Az erdészet és állategészségügy idén is oltóanyagot helyezett és helyez el a vadak élőhelyének közelében, s eddigi tapasztalataik szerint jó hatvan százalékára rá is harapnak.
Lényeg: ha bárki elpusztult vadat talál valahol, ne közelítsen a tetemhez, hanem jelentse az erdészetnek. És — ha lehet — ne közelítsenek rendellenesen viselkedő, túl szelídnek látszó, települések közelében kóborló vadhoz. Ha valakit veszett kutya vagy macska megharap, illetve megkörmöl, ne üssék főbe, a veszettséget az állat agyvelejéből tudják kimutatni.
Sok kellemetlen hír mellett, egy jót is elmondott dr. Sikó-Barabási: ha valaki veszettség elleni oltásra kényszerül, ne tartózkodjék tőle, a ma használatos szérum és gyógyítási eljárás a réginél kevésbé fájdalmas.
