A rendezvénysorozatot a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával sikerült megszervezni. Mint azt Balázs F. Attila is mondta, az elmúlt húsz évben nem volt példa arra, hogy intézményes kapcsolat jöjjön létre Kárpát-medencei alkotók között, éppen ezért különleges ez az esemény, s reméli, hogy minden évben lesz hasonló kezdeményezés.

A felolvasóesteket minden alkalommal Hudák Katalin megzenésített verselőadása vezette be, aki többek között József Attila Ringató című költeményét is megszólaltatta, mely kivétel nélkül sikert aratott a közönség körében is.

Szalay Zoltán találóan jellemezte a fiatal költőt az esten: ,,egy magyar lélek tárgyai gitárkísérettel". Ugyanis a meghívott a tollal is nagyon jól bánik, impresszionista hangulattal, színekkel, sok napfénnyel, gyermeki naivitással, játékossággal fűszerezett lírája levette lábáról a hallgatóságot.

Pénzes Tímea is kitett magáért, megtudtuk róla, hogy örökmozgó alkotó, hol szlovák, hol magyar, hol román, hol indiai, hol afrikai tájakon tevékenykedik, s az irodalomban is kész kalandor, birtokolja a próza, a vers, a műfordítás műfaját. Legközelebb hozzá a próza áll mégis, elbeszélő tehetségéről a jelenlévők is meggyőződhettek.

Szalay Zoltán stílusa ugyancsak eredeti, a próza világában alkot, előnyben részesíti a tömör, vázlatos stílust, a groteszk, abszurd képeket, a születés, a szerelem, a halál témáit. Prózaírói pályája mellett jogászként is tevékenykedik.

Balázs F. Attila nem ismeretlen az erdélyi prérin, hiszen a rendszerváltásig itt élt és dolgozott, jelenleg az AB Art kiadó igazgatója. Verseiben gyakran különböző szerepekkel, maszkokkal játszik, nem ismeretlen számára az identitás- és istenváltás tematikája. Az esten többek között készülő verseskönyvéből, a Minimálból is felolvasott.

Az Irodalmi Karavánon a meghívottak többek között a felvidéki kulturális életről is beszélgettek. Kiderült, hogy az irodalmárok nem panaszkodhatnak, könyveik viszonylag gyorsan megjelennek, és több irodalmi folyóirat is rendelkezésre áll a publikáláshoz. Ám a kulturális élet más területein nem ez a helyzet, csupán két színház működik, és magyar napilapok is alig vannak. Ennek következtében több fiatal más országban próbál inkább szerencsét, nem megy haza Felvidékre.

Az alkotók arról is beszámoltak, hogy az erdélyi és magyarországi írókkal nagyon jó a kapcsolatuk, közölnek egymás folyóirataiban, korábban, ugyan saját költségen, több alkalommal is részt vettek itteni felolvasásokon, irodalmi táborokban, s szívesen fogadják az anyaországi és erdélyi irodalmárokat is Felvidéken.

Összegzésképp a karavánról elmondható: kellemes tapasztalattal tértek haza a meghívottak, az érdeklődők számára izgalmas betekintés volt a felvidéki irodalomba.