Például Pécsett. S ezért ― de nem csak ezért ― irigyelhető város Pécs. Mely idén Európa kulturális fővárosa (az egyik), hol immár több mint ötven éve készül a Jelenkor. Egy a Kárpát-medencében százával kiadott irodalmi folyóiratok közül.
Azonban a Jelenkor valamiért kiemelkedik. Kukorelly Endre szerint ,,a legjelentősebb irodalmi lap", nem a legjobb, nem is lehet az, miként bármelyik másik sem. Mindnek akad jobban és kevésbé jól szerkesztett lapszáma, attól függően, milyen szerzőktől és milyen minőségű szövegeket közöl éppen. No és itt lenne a rejtély kulcsa: a Jelenkornak az évek-évtizedek során sikerült olyan mércét felállítania, mely által egyáltalán nem túlzott Kukorelly fentebb idézett kijelentése. Irodalmárok körében rangot jelent a Jelenkorban közölni, Demény Péter fogalmazta meg a folyóirat csütörtök délutáni sepsiszentgyörgyi bemutatkozásán: neve az Esterházy Péteré, a Nádas Péteré mellett szerepel a lap tartalomjegyzékében, mi kell ennél több, meghalhat immár. Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője meg Parti Nagy Lajosnak a laphoz fűződő viszonyát mondta el: Pécsen élve eleinte postán küldte be kéziratait, a szerkesztőségbe belépni mersze nem volt. Később, már a Jelenkor munkatársaként is állandóan összeszoruló gyomorral lépett be a ,,szentély" kapuján. És még egy érv a legjelentősebb irodalmi lap megokolására: Grecsó Krisztián mesélte, hogy az irodalmi lapok sokaságát forgatva azt kellett tapasztalnia, legtöbbet s leghosszabban a Jelenkornál időzik. Olyasfajta szellemi műhelyt alakított ki maga köré, mely alakítja a várost. És ezzel vissza is kanyarodtunk oda, miért irigyelhető város Pécs. Az Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozatainak egyike volt a Versben élő Pécs ― egyfajta verseny, melyen arra kereste a Jelenkor a választ, melyek a legkedveltebb pécsi versek. Kockázatos vállalkozás, hiszen nem csak az irodalmárszakmát, de a pécsi polgárokat is felkérték a szavazásra. S az eredmény meglepő: közel tizenegyezren szavaztak! Jó, nem kis város Pécs, s minden bizonnyal az országos hírűvé tett versengés eredményének alakításába beleszóltak a másutt élők is ― de a tizenegyezer, az tizenegyezer. Ennyien olvasták el azt a száz emblematikus, pécsi kötődésű költeményt, mely versenybe szállt a legszebb, legnépszerűbb pécsi vers cím elhódításáért. Erdélyországban nem egy hónap, de egy év alatt sem olvasnak ennyien verset ― ezt ugyan semmiféle mérés nem támasztja alá, csupán sejtelmem, s ne legyen igazam. És hogy a történetet lezárjuk: az ily módon kiválasztott legszebb huszonöt verset a Magyar Költészet Napja programsorozathoz kapcsolódva egy gálaműsoron adták elő színészek ― többek között az ötletadó Jászai Mari-díjas Sólyom Katalin ― a Művészetek és Irodalom Házában. Mert ilyen is van Pécsett. Hát nem irigyelhető város?
