Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
A hetvenes évek második felének műkorcsolya-világversenyeit minden magyar szívszorongva várta, hiszen éremesélyesként szaladt ki a jégre a Regőczy Krisztina—Sallay András jégtáncpáros. Nemcsak minket, magyarokat bűvöltek el elegáns mozgásukkal, szépen kivitelezett táncukkal, hanem a versenyek pontozóit, közönségét is.
Regőczy Krisztina
Budapesten született 1955. április 19-én. Egyéni műkorcsolyázóként kezdte pályafutását alig hatéves korában a Budapest Sport Egyesületben, majd 1967-ben váltott, és Sallay Andrással a jégtáncosok táborához csatlakozott, először a hazai versenyeken arattak osztatlan sikereket, 1974-től már a világversenyeken is rendszeresen dobogóközelben vagy éppen dobogón végeztek. A csúcsra 1980-ban érkeztek fel, a Lake Placid-i olimpián ezüstérmet szereztek, majd a dortmundi világbajnokságon aranyéremért állhattak dobogóra. Ezzel az aranyéremmel zárták amatőr pályafutásukat, mely szépnek, sikeresnek mondható:
két olimpián vett részt — 1976-ban ötödik, majd 1980-ban ezüstérmes
a világbajnokságokon: 1974 és 1975 — hatodik, 1976 és 1977 — negyedik, 1978 — bronzérmes, 1979 — ezüstérmes, 1980 — világbajnok
Európa-bajnokságokon: 1975 — hatodik, 1976 — negyedik, 1977 — második, 1978 és 1979 — harmadik, 1980 — második helyezett.
Kilencszeres magyar bajnok.
1980-tól az amerikai Ice Follies és a Holiday on Ice jégrevü jégtáncosaként — természetesen Sallayval — járta be az Egyesült Államokat, Kanadát. 1984-ben visszavonult, Bostonban jégtánciskolát nyitott, Európában pedig nemzetközi edzőtáborokat szervezett, Budapesten az utánpótlás nevelésével foglalkozott. 1996-ban a Nemzetközi Korcsolyázószövetség edzőbizottságának elnöke és a jégtáncszakbizottság vezetője.
