Alkalmi beszélgetésen jelentették ezt ki, merthogy falugyűlésre rég nem került sor. Próbáltuk rögzíteni a véleményeket, a helyzetképet, és hogy milyen tények bujkálnak a vélemények okai között. Mint elmondták, sok-sok vita árán visszakerült a föld- és erdővagyon, majdnem minden parcelláról tulajdonpapírt állított ki a baróti földosztó bizottság, a nép, a közösségek használatában a vagyon tetemes része, de a kimérés nem felel meg a valóságnak, s ennek az alagútnak a végét nem lehet látni, és Rákoson sok mindenben ütköznek a vélemények.

Szót kér a falu

— A tényt, hogy minálunk a lepergett fél évtizedben nem történt számottevő, látható közmegvalósítás, nem szabad elhallgatni — hangsúlyozta Rácz Gábor vállalkozó (képünk), aki Felsőrákost képviseli a baróti városi tanácsban. — Az ivóvízellátással is csak odáig jutott a városvezetés, hogy elindította a folyamatot. A Darázs-forrás vizének bevezetéséről lett volna szó. A falu közötti főutat a Román Fejlesztési Alapból ugyan felújíttatták, de szerfelett leromlott. Sajnos, hamarosan lejárnak a ma még országosan futó programok, nekünk pedig majd meg kell barátkoznunk a jelenlegi valós helyzettel. Kanalizálásról konkrétan még nem tudok semmit. A tanácsi tulajdonban lévő épületek megviselt állapotban vannak, javításra vár az iskolaépület is. Van egy romos bennvaló, amit áruba bocsátott a tanács, de tulajdonjogi helyzete még nem véglegesített. Én a tanácsüléseken mindig az ivóvizet és a főutca dolgát sürgettem. Ha legalább ezt az elmúlt hat év alatt rendbe lehetett volna tenni, semmit sem szólnék. Külön testvértelepülésünk nincsen, csak egy amerikai testvéregyházunk. Tulajdonképpen a művelődési életben is az egyházé a vezetőszerep. Kompakt unitárius közösség vagyunk.

Nagyobb a nézetellentét a helyi erdő-közbirtokosság, annak elnöke és Nagy István, Barót polgármestere között, ami jelenleg egy édes- és bővizű karsztforrás meg annak közvetlen környéke tulajdonjoga körül gyűrűzik, ugyanis ebből a forrásból szeretnék ivóvízzel ellátni a települést. A közbirtokosság per útján kénytelen igazát keresni.

— Melyek a közösség fenntartásai? — kérdeztük Andorkó Ferenc elnököt.

— A polgármester úr önkényesen kiszakította — illetve már eleve nem adta vissza — a közbirtokosságnak visszajuttatott legelőből azt a területet, amelyen a Darázs-forrás van. Ez közbirtokossági terület volt, és mi, a birtokosság mind a 317, bíróságon hivatalosan bejegyzett tagja ehhez ragaszkodunk. Sajnos, kérésünkkel nem értett egyet a városvezetés. Hiába kértük a polgármester türelmét írásban, a per alatt álló területet telekkönyveztette a város nevére. Felajánlottuk a partnerséget. A párbeszéd hiábavalónak bizonyult, a baróti vezetés nem mondott le álláspontjáról, ezért kellett pert indítanunk, ami folyamatban van. Sajnáljuk, hogy majdnem semmiben nem tudtunk közös nevezőre jutni. A falu határában, az egykori külszíni szénfejtés övezetében száz hektár területet visszakapott az önkormányzat a csendőrségtől. Ez a falu lakosságát illette volna meg, a lakosságnak nekik kellett volna kiosztaniuk. Ehelyett legelőként használtatják, s elképesztő hírek terjednek, miszerint része is lehetne majd egy eljövendő Drakula-parknak! Drakula-dolog itt, Réka királyné vára alatt?! Tiltakozunk! Még említeni sem érdemes. Remélem, miként a cementgyárnak, ennek sem lesz foganatja, de ilyen dologban mindenképpen lakossági fórumot kell összehívni, a falut is meg kell kérdezni sorsának alakulásáról. A választási kampányban ígéretet tett a polgármester úr, hogy visszajuttatja nekünk az ún. Úr-féle bennvaló romos épületét, ami szégyenfoltja a falunak. Ott szerettünk volna közbirtokossági irodát, idősek klubját és tájházat kialakítani, hogy mentsük meg ennek a falunak a még élő népi értékeit. Mi ugyanis házbért fizetünk az irodáért Barótnak. Úgy néz ki, hogy vissza is kapnánk ezt az egykoron közbirtokossági vagyont — 380 millió régi lej ellenében! Ezt az összeget túlzottan magasnak véljük. Ezért ma egy olyan házat lehet Rákoson vásárolni, amibe azonnal be lehet költözni!

Az érem másik oldala

— Meggyőződésünk, hogy a felsőrákosiakat, de ennél több személyt is érdekel az ön nézőpontja — kértük Nagy István polgármester válaszát.

— Vegyük sorra — mondta. — A falu közötti utat a rákosiak pályázták meg a Szociális Fejlesztési Alapnál. Felületi kezelése gyenge volt, karbantartására nem volt elegendő alapunk. A baróti és a száldobosi keresztút közötti 7,35 km hosszú út rákosi szakaszának felújítása-aszfaltozása szerepel az 577-es program listáján, s hogy ez kivitelezhető lesz, arra Tamás Sándor megyeitanács-elnök úr tett ígéretet. Egyébként egyedüli községi utunk, amelyen nincs aszfalt. Elkészült a tanulmány közel nyolcvanmilliárd régi lej értékben, ami magában foglalja a műút melletti esővízlefolyó rendszer kiépítését és két új hidat, mely a rákosi területre esik.

Ami az ivóvizet illeti, részesei vagyunk annak a pályázatnak, amiből ezt kivitelezhetnénk. Rákosnak elkészítettük a teljes tervezetet még a 7-es sürgősségi rendelet idején, de sajnos, ennek is kezdtek befagyni a forrásai. Rákos a paraméterek alapján összejött 58 pontszámával nem kaphatott kivitelezési pénzt, csak a tervezetre elegendőt, ami el is készült. A munkálat értéke 15 milliárd régi lej lenne, és természetesen a rendszert az elhíresült Darázs-forrás látná el vízzel. A közbirtokosság azt akarta volna, hogy adjuk mi át a forrást nekik, ők majd bérbe adják nekünk, mi fizessünk nekik a vízért, és aztán — nyilván — mi is csak pénzért tudnánk adni tovább majd a lakosságnak. Ebbe én nem tudok belemenni. Ezt meg kell értetni a lakossággal, amelyet nem szabad félrevezetni. Van még a birtokosságnak több olyan tevékenysége, amelynek törvényességet kell szerezni. A szóban forgó bennvalót valóban felajánlottuk a birtokosságnak, de nem 380, hanem 250 millióért, és megjegyezem, hogy az irodájukért is csak 50 új lej szimbolikus bért fizetnek. Van valami pénzalapunk, és folytatjuk a kultúrotthon és a központi üzletház korszerűsítési munkálatait. A Drakula szórakozóparktól nem kell megijedni. Nekem az a kötelességem, hogy fogadjak minden befektetőt. Hogy aztán lesz-e majd valami abból a Story Dracula nevet viselő álomból, a jövő dolga, mert egyelőre pályázatot, dokumentációt nem láttam. Ami pedig a testvértelepülés dolgát illeti: nincs megtiltva a rákosiaknak, hogy kapcsolatot keressenek — ahogyan keresett és teremtett magának Bodos—Bibarcfalva vagy Köpec. Én sem vagyok megelégedve, belátom, Rákos fejlődésével, ahol önszerveződési gondok vannak, de értékelem és tisztelem a hagyományait őrző faluközösséget. Mindig részt vesznek rendezvényeinken, a szabadság ünnepén ott a dalcsoport lelkészükkel együtt a keresztúti negyvennyolcas emlékhelyen.

Vegyes érzelmű véleményeket gyűjtött a riporter az utcán. Van, aki nem háborog: régen még így sem volt, jegyzi meg, mások kimondják a szentenciát: a legutolsó cuder falu ez az egész vidéken! Még szerencse, hogy van az egyház, hanem csóré lenne itt az élet. A felső tagozatot is azért akarják megszüntetni az iskolában, mert gyenge a tantestület. A fiatalságnak nincsen megfelelő szórakozási lehetősége — mondták. Ni, itt van Székely Miki és Bíró Jani — kérdezze meg tőlük!

Mivé lesz az ősi iskola?

Valós gondokkal küzd az ősi ,,nevesincs" skóla. Nem mintha nem lenne jeles embere a falunak, akinek nevét felvehette volna. Szőcs András testnevelő szakos tanár, iskolafelelős elmondta: javíttatta az iskolát a város, de most ismét tatarozásra szorul. Több helyen becsepeg az esővíz, de van központi fűtése, informatikai laboratóriuma, és ha fiatal is a tanerő, szakképzettek, vagy most végzik tanulmányaikat. Ha helyettes a tanerő, de nem címzetes, nem jelenti azt, hogy óráin nem adja a lehető legjobbat. Tizenhétre, egy összevont osztályra apadt a felső tagozatos tanulók létszáma, s így a fejkvóta alapján gond lesz a tanerők fizetésével, de népesebb az alsó tagozat, és biztató az óvodások létszáma. A falu ragaszkodik régi iskolájához. A közbirtokosság azt ígérte, hogy fát ad az épülettetők kijavításához.

Veress Katica tanár azon idősebbek közé tartozik, akikkel kissé vissza is lehet kalandozni a múltba. Miért ne lehetne éppen a faluból származó unitárius író, Kormos Gyula az iskola névadója? — kérdeztük, hisz Katica szerint rövid ideig oktatott is ebben az iskolában. Furcsa csend veszi körül Kormos (Székely) Gyulát (1917—1981) ebben a faluban. Testvérét, Anna nénit e sorok írója is ismerte. Hadd ne mondjuk el, hogy vannak-voltak még írók, akik ,,kissé bedőltek a régi rendszernek", de később hőssé váltak. Kormos író, újságíró, szerkesztő és jeles műfordító volt, de pályája kezdetén teológiát végzett unitárius hitoktató lelkész. Számos jeles kiadvány szerkesztőjét, a magyar irodalom és nyelv tanárát a jelenkori hazai irodalomtörténetnek lenne kötelessége immár a maga helyére beilleszteni. Falujában — írói nevét a Rákos mellett kanyargó Kormos folyótól vette — a helybeli egyház hivatott személyét megismertetni.

Kapcsok

Tiszteletes Kotecz József unitárius lelkésztől azt akartuk megtudni, hogy melyek azok a kapcsok, amelyek összekötik a polgári települést az egyházzal, mert az ,,egyházi kosárból" itt mindenki részesül, hiszen sikeres évet zárt az egyházközség. Elkészült vendégházunk — tájékoztatott a lelkész. — Avatóünnepén jelen volt amerikai testvérgyülekezetünk képviselete, akik annak idején belepótoltak az ivóvízrendszer megterveztetéséhez szükséges megvalósíthatósági tanulmány költségeibe, a nagykátai Korodi család, ők a vendégház bútorzatát adományozták. Szobáit Márton Árpád képviselő anyagi és erkölcsi tá­mogatása révén Hlavathy Károly fotóművész és csoportjának helybeli felvételei díszítik. Gyarapodott az egyházi vagyon, összeványolódott a gyülekezet. Az egyház és a nőszövetség tisztje volt a farsangi kosaras bál megszervezése, az őszi hálaadás napján pedig megszerveztük a falunapot. Úgy érzem, hogy Baróttal és Barót nélkül is képes önállóan felvállalni sorsát ez a falu.