A múlt század derekától 1894-ig a Felső (vagy Külső) Libócz utca nevet viselte, mely a kvártélyháztól az utca mai vonalán, a Petőfi Sándor utcával folytatódva, a Nicolae Bălcescu utcánál torkollott a rétbe. A város mai Lázár Mihály, Széna és Nicolae Bălcescu utcájának déli szakaszát ma is Libócnak nevezik a régi helybeliek, bár a 19. században a Libócz (de néhol Libocz, Libacz, sőt, Libucz) elnevezés ezek mellett még felölelte a mai 1918. December 1. útnak a Sugás vendéglő és vasúti menetjegyiroda közötti részét, valamint a Gróf Mikó Imre utcát. Így e városrész utcáit Belső (vagy Alsó), Külső (vagy Felső), illetve Közép Libócz névvel illették. A Mikó déli szárnyának felépülése, majd a további építkezések megkezdésével 1894-ben a kollégiumtól a Bălcescu utca sarkáig terjedő rész a Gróf Mikó Imre nevet vette fel. Folytatásában a Külső Libócz lett a Major utca (a mai Bălcescu), míg a megmaradt rész (a mai Józef Bem utca) továbbra is Libócz utca maradt.

A Mikó utca vonalának kialakítása a kollégium déli szárnyának építésével vette kezdetét, és mintegy két évtized alatt fejeződött be. Előtte amolyan mellékutcának tekintették, ahol fűz- és jegenyefák nőttek, melyeket „káros árnyékuk" miatt kivágattak, s ahol az útkarbantartási és -feljavítási rendelkezéseknek is „csak holmi fövenyezéssel tudott a város eleget tenni, és ott is annyira, hogy csak nagy bajjal és kivált setétben alig lehet abba az utcába járni" — írja Kovács kapitány a tanácshoz küldött levelében 1851 novemberében, majd így folytatja: „mire nézve… ezen helység a városi nevet csak hiába ölti magára… s azon vezérelv, hogy »nagyapám és apám is mindig sárban úszott, s én sem akarok jobb lenni« — valaha nevetségessé vált". Még a főtér szemetét is szabad volt itt összegyűjteni: „A Mikó tanoda összes üzletei minden hulladéka a Libócz utczában gyűl halomra… Cseber és dézsaszámra hordják össze a szemetet és mosadékot, hogy a rothadó anyag fertelmes párái az árok hosszában az egész utcát megtöltik… száraz időben is bokáig ér a kifolyó sár s több helyen is sietve kell elhaladni a bűz miatt" — olvashatjuk a Nemere 1882. évi 93. számában. Tizenegy évvel később is viskókkal rendszertelenül beépített, piszkos, sáros utca képét mutatta. Idézzük a Székely Nemzet újságíróját: „A Libucz utcában sétáltam. Be kellett tekintenem egy-két udvarba. Rémséges szituáczió. Hat-hét népes család lakja az építkezés kezdetleges stádiumait előtüntető toldott-foldott viskó-labirintust. Tovább háromemeletes palota (a Mikó háromszintes része — J. Á. megj.), Városháza, piaczsor nyugatról. Dél, kelet és észak felől a faépületek leírhatatlan chaosza."

Az utcát 1897-ben járdával és kövezett vízelvezető csatornával látták el. Itt vezették le a Belső Libócz felé a parkban és a főtér épületeinek alagsorában állandóan feltörő talajvizet is. Az utca sáncában gyakran tócsákban állt a Hegy utcából a piactéren átfolyó esővíz, melynek egészségkárosító hatását élcelődve rója fel az illetékeseknek a Székely Nép egyik 1908. évi száma: „Nem teljesen megerősített hír: a kiépített Mikó utcában a vármegyei főorvos a koleraterjesztő pocsolyába szinte belefulladt. Szerencsére az építtető mérnök kihúzta."

Különben is: száraz időben por, esőben hatalmas sár, rossz minőségű járdák, nem kellően tisztított és karbantartott vízlefolyó árok — ezek jellemezték Szentgyörgynek még a főutcáit is az 1930-as évek végéig. A városi tanács, a megyei hatóságok hol karöltve, hol egymásnak feszülve próbálkoztak különböző intézkedéseket foganatosítani, de az erre fordítandó összegek hol kevésnek bizonyultak, hol más irányba terelődtek. 1891 augusztusában Potsa főispán Császár Bálintnak így ír: „Van a városnak elég elhanyagolt utczája, melyre az 5% pótadóból hordják a követ, de sem kő, sem utca azért nincs. Járható utczája csak az van a városnak, melyet a megye fenntart." A polgármester válaszában ekképp érvel: „…hibáztunk, mert az utczák javítására megszervezett 5% pótadót kőhordásra használtuk fel, s abból állítottuk ki… a Háromszék vármegyei bizottságnak azon határozatát, miszerint Sepsi Szentgyörgy város piaczát részben sétatérré átalakítani, faültetéseket eszközölni, sodronykerítést felállítani s főképpen költséges díszlépcsőzetet építtetni rendelt, végrehajtottuk".