Hogy mennyire sikerül lelket önteni az elkeseredett emberekbe, arról Orbán Erika kórházi lelkésszel és Balogh Miklós egyesületi elnökkel beszélgettünk.

Ha van, aki biztasson és támogasson lelkileg, anyagilag, bárhogy, az nagy segítség, de akinek nincs támasza ebben a nagy elkeseredésben, annak nagyon rossz — állítja Balogh Miklós, akinek rákos betegségét 2000-ben diagnosztizálták. Családja részéről minden segítséget megkapott, és az első sokkhatás után megkezdte a küzdelmet elkeseredése és a betegség ellen. Az Együtt a rák ellen egyesületnek első perctől tagja, és úgy tartja, nagyon sokat tudnak segíteni egymásnak azáltal, hogy találkozóikon megbeszélik, ki hogyan viselte a kezelést, mi hatott és mi nem, és folyamatosan azt erősítik egymásban, hogy mindig van remény. Balogh Miklós hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a hit, nem feltétlenül az Istenben való hit, bár az nagyon sokat segíthet, de a hit abban, hogy neki az adott kezelés a legmegfelelőbb, az orvos, akit választott, a legjobb számára, és mindennap egy lépéssel közelebb van a gyógyuláshoz.

Orbán Erika a kórházban lelkészként azt tapasztalja, hogy az idősek hamar feladják, erősen él bennük az előítélet, hogy a rák egyenlő a halállal, míg a fiatalabbak, akiknek gyermekeik, unokáik vannak, inkább küzdenek, mert úgy érzik, még feladataik vannak az életben. Az Együtt a rák ellen egyesület nem csak a betegség elfogadásában és az ellene való küzdelemben segít, hanem népszerűsíti a rákszűrés fontosságát, valamint azt, hogy a korán felismert betegség sokkal nagyobb eséllyel gyógyítható, mint az olykor félelemből, tudatlanságból elhanyagolt kóros elváltozás.