Tudja, a házasság olyan, mint a boltív, aminek két tartóoszlopa van. Egyszer egy lelkész mondta, hogy sokan egymásnak támaszkodva állnak a házasságkötési ceremónia elé, ahelyett, hogy a boltívet tartanák.
Valahogy azt várjuk, hogy házastársunk majd megment minket az élet nehézségeitől. Vagy azt, hogy ő ad majd értelmet életünknek. Vagy, hogy ő majd minden szempontból gondunkat viseli. Sokszor egy pótapát, illetve pótanyát keresünk magunknak.
Tudnia kell, hogy egy kapcsolat csak annyira lehet egészséges, amennyire egészséges a kapcsolatban részt vevők közül a kevésbé érett fél. Mondhatnám úgy is: ön nem engedheti meg magának, hogy éretlen érzelmei legyenek. Ha egészen röviden összefoglalom: önnek el kell tudnia fogadni, hogy az élet nehéz. Ezt senki nem tudja önnek megspórolni.
Jobb, ha arra számít, hogy házasságban élni jobb, mint hogy a házasságban könnyebb lesz. Jobb lesz, mert gazdagodik azokkal a kényeztetésekkel, amiket a házastársa önnek nyújt. Jobb lesz, mert ön is kiélheti szeretetét társa és gyerekei iránt. Jobb lesz, mert a szoros érzelmi közelség segít önnek az érzelmi gyógyulásban, személyes fejlődésében és a kibontakozásban. De könnyebb nem lesz, mert a pénzt ugyanúgy be kell osztani, ugyanúgy dolgozni kell, ugyanúgy felelősséget kell vállalni tetteinkért, bocsánatot kell kérni, új dolgokat kell megtanulni stb.
Az ember egyébként hajlamos tudat alatt a társában az Istent keresni. Egyszer egy válóperes ügyvéd mondta, hogy az ,,első számú ok, amiért emberek elválnak, az, hogy nem tudják elfogadni: egy emberi lénnyel házasodtak össze".
Jó tehát, ha ön úgy érzi, önmagában is teljes értékű ember, aki jól érzi magát a bőrében, életének van célja és értelme. Így elkerülheti, hogy csak azért kösse magát össze valakivel, mert egyébként üresnek érezné az életét. Ezzel szemben azért fogja a házasságot választani, mert együtt kölcsönösen gazdagítani tudják egymást.
