Itt és sürgősen mondom: írhattam volna anyanyelvet, akkor szeretetben megértette volna a román, a szlovák, a szerb is.
Van selyemhernyó-tenyésztők világnapja, rákosok és halászók, környezetvédők világnapja. Nekünk mindennapi környezetünk az anyánk, a szeretőnk, unokáink nyelve. Életünk nagy csodája, amikor végigéltük, hogyan tanulja meg nyelvünket a fiunk, lányunk, és még ennél is nagyobb csoda az unokáink szólalása: tata, mama, cica, kenyér.
Mindennapi kenyerünk, az az egy kifogyhatatlan.
Lehet értekezni más nyelveken is, kell is. De szerelmet vallani, sírni, esküdözni és temetni csak anyanyelven, anyanyelven!
Sok szép és hithű világnapot megéltünk, kalapot levéve, tiszta ingben.
Legszebb ünnepem az anyanyelvem. Azon írok és sírok.
A fohász sem megyen más nyelven. Imázni sem másként...
Uram, add meg sokunknak és sokáig a dédelgető anyanyelv szeretetét!
Teszem emitt hozzá: ámen.