Felsőrákosi T. Mihály: Üdvözlet haza

2010. április 24., szombat, Közélet

keletről jöttem s lennék

Isten kegyelméből egy konok nép fia

van akinek Erdély másnak Transilvania

ösztönből zenélek s a vér a kotta

hazátlan amott itt meg dakota

Dulcineát nem csupán a magánhangzókat féltem

és sose volt Rozi sose volt Nante

nem jártam be a fél világot

nyugat felé Sopron volt a part

megkésett honfoglalásom egyre keserűbb

csillag voltál maholnap máglyára kerülsz

és csak gyűlnek a tó tükrére

az új ólálkodók mint apró varangyok

s én valahol a mélyben keresem

az öklömnyi igaz Magyarországot

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2010-04-24 00:00 Cikk megjelenítése: 1486 Olvasóink értékelése: 0.05 Szavazatok száma: 22

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2010-04-24: Közélet - Czegő Zoltán:

Környezetünk — a magyar nyelv

Itt és sürgősen mondom: írhattam volna anyanyelvet, akkor szeretetben megértette volna a román, a szlovák, a szerb is.

Következő írásunk

2010-04-24: Közélet - Mózes László:

Szabó Tibor: az itteni mentalitást próbálom átültetni

A hét elején újra bemutatta A pincér dalai című előadását Szabó Tibor színművész, aki 2008 őszétől az akkor megalakult szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatához szerződött. Ottani szerepeiről azt mondja, nagyon változatosak, már a nyitó darabban főszerepet játszott, és érezte, hogy megszerették mind a kollégák, mind a nézők. És bár hiányzik neki Szentgyörgy, azt tartja, mivel sokáig „többlaki" volt, már nincs honvágya, ott érzi jól magát, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik.