Félidőben zúgnak Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok harangjai, április 20-án a Tamási Áron Színház stúdiótermében az elfogulatlanul szórakozó közönség joggal és szeretettel tette fel a kérdést (ha igen): mit is láttunk? Mert ez színháznak színház, de nem báb. Noha bábok is szerepelnek. Nem bábszínház, mert eleven s ,,felnőtt" művészek hozzák elénk nagyszerű játékkal egy vasúti jegypénztáros lány vívódását: ,,Egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napon Sárbogárdi Jolán MÁV-menetjegykiadó föllázad, és súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet."

Hogy ebből mi lett? A szerző, Parti Nagy Lajos operettek és nép- meg műdalok, hétköznapi szólások egyvelegnyelvéhez (esküszöm, illik ide ez a fura szóösszetételem!) csak éppen hozzáért a rendező Lőrincz Zsuzsa, akár egy bábuhoz, aztán minden érvényes lett egyszeribe! Ritkán látni ilyen nyelvkeveréket égbe szállani, lírai magasságokba, humorostul, bábhonvédekkel együtt.

Nos, ehhez kellett a nagyszerű színművész, Kovács Olga, Szabó Tibor, aki át- meg átminősül állomásfőnökből esetlenül és hiábavalón szerelmes kéregetővé, a MÁV-egyenruha alá látni remegő-rezegő lovaggá. Hihetetlen, ezért elhihető, hogyan száll égbe a jegyárus lánnyal együtt, porból ihletett nyelvvel katicabogár-szintről, a bábosan s bájosan valós operett.

A csalódott állomásfőnök, Szabó Tibor (Jászai-díjas) bús, panaszos érvelése a maga szerelme és ködbe vesző reményei mellett — nos, óhatatlanul arra gondoltam, hogy ezt az ennyire sajátosan magáévá tett egyvelegnyelvet talán már le sem tudja szokni a művész.

Lőrincz Zsuzsa rendező ,,vette" a Parti Nagy-féle lapot, tette magáévá, adott hozzá súlyt, nagyszerű mélabús és szangvinikus robbanékonyságot — s volt, akivel mindezt elvégeznie. Jolán anyja, Anyuska, Ecsedi Erzsébet a maga monológjaival eleinte tökéletesen elhitette a nézővel, hogy ő a főszereplő, róla ,,olvasott" szövegei köré csombolyodik itt minden. Kell ennél több a nézőnek? És ki mondja, hogy remek mozaikok nélkül is lehetett volna Pompejiben faliképeket meg padlóremekeket összeállítani?!

A bábok készítője, Lőrincz Melinda azt mondhatta a kezdetekkor: rajtam ne múljon! És a bábjai szerves résszé váltak az előadásban.

Horváth Károly zenei (és Griff Bábszínház-) vezető mintha kötelező módon követné a nyelvkoktélt a zenei egyveleggel. És így volt jó.

És aki a nézőkkel együtt élő alakban követte a művészi megjelenítést, a hegedűs Varga Veronika. Ő volt a bábok, a művészek, a rendező környezetében a mintha. Pedig szép arca meg sem rezzent, amint hangszerén követte az előadást.

Kovács Olga elragadó ,,előadást" tartott a vasútállomásban a szerelmes állomásfőnök legnagyobb rémületére. És itt egy személyi megjegyzésem: akkor és ott szerettem volna vonatra váró utasként lenni.

Ez történt, ez is megtörtént a Szent György-napokon velünk, hála a zalaegerszegieknek. És — köszönet.