A kézdivásárhelyi Torjai Zita egy évtizeddel ezelőtt a Vajdaságba ment férjhez, azóta Törökbecséről jár haza — így természtesen a Szent György-napi kézművesvásárba is.
Gyöngyfűzéssel foglalkozik, de fát is farag, bútort is fest, ebből él, „utazik, és jó helyen van mindenütt", oktat táborokban, egyesületekben. Bármilyen lehetőséget meg kell ragadni, hogy megmutassuk, még mindig vannak értékeink — vallja. „Ritka véletlen" innen a Kárpát-medence egy másik kisebbségi térségébe költözni, de annak ellenére, hogy nehezebb ott, szereti, „mert a szerbiai magyarok türelmesebbek, ez kárpótol azért, ami hiányzik onnan, de ott nyugodtabb az élet, annak ellenére, hogy háború, mindenféle konfliktusok voltak, ők azok, akik kiegyensúlyozottabbak"...
