Ez az, így van jól, ahogy megtörténtünk — mondanám, ha valaki vitatná a Szent György-napok hírét-nevét és létjogát. De nincs, ki vitatná, noha százezrek között sokat találtam, akikkel szót értettünk.
Mert hogyan is állunk? Városunk névadóját álló hétig ünnepeltük, köszöntöttük, s nem is akárhogyan. Istentisztelettel kezdődött a Szent György Hét, azzal is végződik. Na meg tűzijátékkal.
És ha már ilyen szép tisztességben tudtuk fogadni az ország és Magyarország hivatalos meg vásáros embereit, én mondom, ki tudnánk húzni még azt a 251 napot, amennyi hátravan ez esztendőből, és akkor ugyanvalóst mi lennénk érdemeink szerint és nem uniós jóváhagyással Európa kulturális fővárosa!
Itt a reneszánsz táncoktól és ételektől a román mai táncokig, az erdélyi és nem erdélyi népviselet és hagyomány illegő-billegő pallóitól az ő konyhaművészetükig — na ne soroljuk, mert közbotrányra esetleg kimaradna a sport a lapból. Sport! Kamionhúzás. Nem semmi. Lehetett jelentkezni. És itt volt két ország bábszínháza, itt a ,,rendes" színháza, aztán — minden a javából! És itt volt az istenadta tehetség, Cseh Tamás is nevével és művészetével, voltában. Itt Visky András éltében. Mert ezt a Szent György-napot (ismétlem: hetet) a tehetség ki nem hagyhatja.
Mekkora a távolság Szombathelytől Craiováig? Egy karnyújtásnyi: veszem s viszem a portékádat, örömedet s kezed melegét! Jövőre újra ugyanitt! És kétszer is kimentem kora reggel, megnéztem, a tengernyi nép óceánnyi szemete hova kerül. Én mondom, soha ez a Sepsiszentgyörgy ilyen hagyományőrző (lásd: százéves VÁROSI MÉRLEGHÁZ felirat), ilyen virágosan szép nem volt. Igaz, egyszer igen, amikor először csókolóztam (csókolóztunk) a parkban. Kovácsoltvas híd a rozzant helyében. És gyönyörű lámpavasak az ágadzó-bogadzó dróthálózatok helyett. És minden reggel patyolattisztaság. Ehhez is emberek kellenek ám. És — nem csak utcaseprő, hanem a szépet őriző emberek.
Köszönet azért, hogy megkímélték a csodaszép Erzsébet parkot a butikosoktól. Köszönet tán azért is, hogy elégedett a veszprémi, a szebeni, a temesvári vendég.
Délben ökröt sütöttünk fenn, az oldalban. Elfogyott.
A szépség, a szép emlék megmarad, akár a park minden szál füve-virága. Nos, ha ki tudja, csinálja ennél szebben! Mi ott leszünk.
