Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy volt osztályfőnökömet, későbbi kollégámat köszönthetem. Azt a pedagógust, akit a Székely Mikó Kollégium közössége Sepsiszentgyörgy megyei jogú város Pro Urbe-díjára javasolt.
Antal Miklós 1931-ben született sepsiszentgyörgyi polgári családban. Hatvan évvel ezelőtt érettségizett a Székely Mikó Kollégiumban, és a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem elvégzése után, 1953-ban matematika—fizika szakos középiskolai tanárként került vissza iskolánkba. 1990-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig teljes tanári életpályáját itt töltötte.
Már a kezdetektől meghatározó tagja volt annak a fiatal tanári csoportnak, amely visszatérve egykori iskolájába — az immár legendás tanáregyéniségekkel együtt dolgozva —, átörökítette az iskola szellemiségének értékes hagyományait, és új értékeket hozott létre. A háborús és az azt követő zavaros évek után erőteljes lendületet kapott a tehetséggondozás minden tantárgy szintjén: megújultak az irodalmi önképzőkörök, az énekkar, a tánccsoport, a rajzkör és az élsport-tevékenység.
A legnagyobb újdonság viszont az volt, hogy az addig hangsúlyozottan humán arcél mellett éppen Antal Miklós tevékenysége révén is egyre nagyobb szerepet kapott a természettudományok oktatása. Bár matematika- és fizikaoktatásról beszélünk, tökéletesen illeszkedik ide a nagy magyar pedagógus, Kodály Zoltán útmutatása: ,,Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége."
Valósággal divattá váltak iskolánkban az ötvenes évek közepétől a tanár úr által szervezett délutáni csoportos foglalkozások, a hetedikesek fotózni tanultak, a nyolc-kilencedikesek az akkor még Sepsiszentgyörgyön nem is létező magnetofont építették. Készítették az akkor nagy újdonságnak számító nyomtatott áramköröket, rádiókat, hangerősítőket, aztán jött a filmezés, majd már igazgatóhelyettesként a gyakorlati oktatás ésszerű és hasznos, kreatív megszervezése. Az évek során ezek a tevékenységek nagyon sok diák ,,lelkét megnyitották", és hivatásként tömegesen választottak olyan életpályát, amelyhez az alapokat, az indíttatást Antal Miklóstól kapták.
Bátran állíthatjuk, hogy a mindenki által szeretett és tisztelt pedagógus életpályája példája a helyi közösség elvárásai és a kitartóan, nagy elhivatottsággal végzett munka szerencsés találkozásának. Ezt a kiteljesedett pedagógusi életpályát talán Magyari Lajos költőnk soraival lehetne érzékeltetni leginkább:
,,Az utat én akartam, / mert engem akart az út." (Csoma Sándor naplója)
KERESZTES LÁSZLÓ
nyugalmazott igazgatóhelyettes
