Biztos vagyok, hogy Puskás Attila neve nem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Kolozsváron, de Budapesten sem. Nem ismeretlen, mert élete állomásain, még a börtönben is, fáradhatatlanul a közösségért munkálkodott, amelyhez tartozott. Akkor is, ha azért elismerés helyett megtorlás járt.
Kolozsvár szülötte, 1931. augusztus 9-én jött a világra, iskoláit a kincses városban végezte. Korán eljegyezte magát a rovartannal. 1954-ben Csíkszépvízre nevezik ki, 1955—1958 között a ma Márton Áron nevét viselő csíkszeredai Vegyes Líceumban tanított, ahol nagyszerű fiatal tanári gárda verődött össze. Hogy maga is nagyszerű pedagógus volt, jelzi: diákjai ragaszkodtak hozzá, megosztották vele örömüket-bánatukat. Kezdeményezésére komoly művelődési élet indult el az iskolában. Színdarabok, irodalmi estek, sőt, a helyi rádióban még március 15-i megemlékezés is volt. Tevékenysége gyanússá vált. Pályája megtört. Kényszerhelyzetben került Csíkdánfalvára 1958-ban. Itt éri el a hatalom keze. 1959. május 12-én politikai okok miatt letartóztatják. Előbb a marosvásárhelyi szekuritátéra viszik, majd a csíkszeredai tanár-diák per fővádlottjaként húszévi kényszermunkára ítélik az 1956-os magyarországi forradalommal való rokonszenvezéssel összefüggésben. Rabsága nem törte meg értékrendjét. 1964-ben szabadul abból a pokolból, amely alig más, mint az akkori kinti világ.
Ráadásul szabadulása után számtalan zaklatást kell elviselnie. Nem taníthatott. Előbb munkás, majd áruszakértő, 1971-től főbiológus a növényvédelemnél. Az 1989-es fordulat előtt több biológiai vonatkozású könyve jelent meg. 2000-ig elnöke a megyei sakkszakosztálynak.
Az 1989-es fordulat után újraalapító kezdeményezője néhány olyan szervezetnek, melyet a kommunista diktatúra megszüntetett. Már 1990 márciusában többekkel együtt kezdeményezte a volt politikai foglyok megyei szervezetének megalakítását, melynek azóta is egyik alelnöke. Múltbeli politikai tevékenységéért számos kitüntetést kapott. Ezek közül a 2008-ban Sólyom László magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet értékeli leginkább, de fontos számára a román állam „antikommunista ellenállásért" 2004-ben adott elismerő oklevele is.
1970-től közöl helyi és országos napi-, hetilapokban és más kiadványokban. Hat biológiai tárgyú könyve jelent meg. 2008-ban közreadta édesapja, Puskás Lajos — aki a magyar négy év alatt Észak-Erdély cserkészparancsnoka volt — Más jövőt álmodtam című börtönnaplóját.
Puskás Attilának mindig az a közösség volt a fontos, melyben élt és él, mindenekelőtt Sepsiszentgyörgy közössége. Két törvénykezési időszakban, 2000 és 2008 között Sepsiszentgyörgy városi tanácsának választott képviselője volt. Úgy vélem, ennél bizonyítóbb elismerés városunk lakói részéről nem is kell.
Kívánom, kívánjuk, hogy a Pro Urbe-díj adjon Puskás Attilának további erőt, egészséget és kitartást munkájához, mert sajnos egyre kevesebben járulnak önzetlenül társadalmunkat építő, jobbító tevékenységéhez.
TÖRÖK JÓZSEF
