A Barabás Miklós Céh nem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön, az erdélyi képzőművészek csoportosulása épp tavaly ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. November elején a Gyárfás Jenő Képtárban szerveztek nagyszerű kiállítást, s az Árkosi Művelődési Központban tartották konferenciájukat. A kolozsvári székhelyű céh megalakítaná székelyföldi fiókszervezetét, ehhez helyiségre lenne szükség. Találtak is megfelelőt, hiszen a városvezetés támogatta kezdeményezésüket, a polgármesteri hivatallal szemben, a bank fölötti épületrész a város tulajdona, azt adták volna öt évre használatba ingyen.
,,A Barabás Miklós Céh használatába területi iroda és konferenciaterem létesítésére a székelyföldi képzőművészek számára" — állt a tervezetben. Erről az önkormányzatnak kellett döntenie, s vagyoni kérdésről lévén szó, kétharmados vokssal. Csakhogy a testület nem szavazta meg a határozattervezetet. Mert a Székelyföld szó továbbra is zavarja a román képviselőket. Nevükben Ivan Nicolae érvelt, nem azzal, hogy a Székelyföld létét tagadta, sőt, elismerte mint egykor létező régiót, ellenben kizárónak, az irodát, konferenciatermet nem akárki által használhatónak tartotta ebben a megfogalmazásban. ,,Mert mi történik, ha idejön egy brassói képzőművész, nem lévén székelyföldi, nem mehet be, nem állíthat ki?" ― tette fel a kérdést, s javasolta is a megoldást: vegyék ki ,,a székelyföldi képzőművészek számára" megfogalmazást. Kolléganője meg gyorsan odasúgta: elég, ha a Székelyföld szót kiveszik. Ennyit az érvekről. Melyek normális körülmények között semmi hatással nem lettek volna a testületi döntésre, csakhogy az elején telt házas csütörtöki tanácsülésen ekkorra már tizenheten maradtak a teremben, így történhetett meg, hogy a négy román képviselő ellenszavazata megbuktatta a határozattervezetet.
