Elsődleges pénzpiaci látszata ellenére geopolitikai változásról van szó. Száznyolcvan fokos fordulat abban a láncolatban, amellyel Németország lefegyverzésétől fokozatosan jutottunk az európai integráció egyre magasabb szintjére. Ennek az integrációnak a kelet-európai bővítés mellett az egyik utolsó állomása volt az euró létrehozása. Lehet, hogy Európa más irányt vesz, és ezt az irányt a hatvanöt éven át visszafogottan viselkedő Németország határozza meg.

Pisztoly az asztalon

Április elején, az ügy jelentőségéhez képest minimális huzavona után az unió pénzügyminiszterei megegyeztek abban, hogy ,,szükség esetén" kiutalnak Görögországnak 30 milliárd eurót, ami mellé elvileg jöhet még valahogy 12—14 milliárd euró az IMF-től. Merthogy az IMF jellemzően fizetésimérleg-krízis, valamint az ebből származó devizakrízis elkerülésére ad pénzügyi segítséget. Görögországnak viszont nincs saját devizája, de ez itt és most részletkérdés. A lényeg, hogy van pénz a csőd elkerülésére.

Pontosabban van is, meg nincs is. Az elviekben megállapított segélycsomag egyik feltétele ugyanis az, hogy Görögország ne tudja magát finanszírozni a piacról. De ha ez előfordul, akkor az ország effektíve csődben van. Tehát az EU úgy segít elkerülni a csődöt, ha előtte csődbe megy az ország. Ahogy Papandreu miniszterelnök mondta: ez olyan, mintha most ők letettek volna egy pisztolyt az asztalra úgy, hogy minden spekuláns értsen belőle. Aki ugrál, fejbe lövik 30 milliárd euróval.

,,Spekulánsokból" éltek

Ha egy ország saját hibájából nagy bajba kerül, és közel áll egy deviza-, illetve finanszírozási krízishez, akkor a politikai vezetés zsigerből az ország ellen spekuláló gonosz kis férgekre ken mindent. Sajnos, ilyen kis férgek gyakorlatilag nem léteznek. Ilyenkor akik korábban odavitték a pénzüket, egyszer eljutnak arra a pontra, hogy elég volt, és inkább hazamenekítenek mindent, mielőtt csődbe megy az adós. Ekkor a fenti ,,spekuláns" abbahagyja az ország melletti spekulációt, búcsút int, és visszatér az otthon biztonságos unalmába. Ez most a görögöknél a helyzet. Az persze előfordul, hogy a koporsóba a klasszikus spekulatív tevékenység veri bele az utolsó szeget, amikor a végső fájdalomküszöbig tolja az árfolyamot vagy a kamatszintet, de ez csak akkor okoz összeomlást, ha az ország már nagyon és sokfelé el van adósodva. Ilyenkor a hitelnyújtók menekülőre fogják, és a karámot ledöntő, megvadult méneshez hasonlóan bedöntik maguk előtt az országot. Ilyenkor a spekuláció felgyorsítja az amúgy is elkerülhetetlent.

A görög hitelcsomag bejelentése csak pillanatnyi megnyugvást hozott, a kamatok azóta újabb magasságokba szálltak. Az, hogy Görögország most tíz évre hitelt vegyen fel a piacon — azaz tízéves államkötvényt tudjon eladni —, nagyjából évi 7,7 százalékos kamatba kerül euróban.

Az EU-s hitelsegély elvileg öt százalékon ketyegne, sok közgazdász jelezte, hogy ennél magasabb kamatot a görög gazdaság nem bírna el. Ez érdekes vélemény, mert ha egy országnak csak idő kérdése, hogy mikor adja be a kulcsot, az egy számjegyű kamat nem is sok. Csőd felé robogó országok simán fizetnek két számjegyű kamatot, persze csak akkor, ha találnak bárkit is, aki ad nekik pénzt kölcsön.

Mi hozza az összeomlást?

Görögország államadóssága tavaly év végén a bruttó hazai össztermék 113 százaléka volt. A költségvetési hiány nagyjából 13 százalékra rúgott 2009-ben, és a görög kormány nagyrészt adóemelésből (illetve a ,,beszedés hatékonyságának növeléséből") idén le akarja tornázni a hiányt kilenc százalék alá. Ez, ugye, automatikusan 120 százalék fölé nyomná az adósságot. Összehasonlításul: 2006-ban Magyarországon csak egy kicsit volt több a hiány, mint amit most a görögök ambiciózusan beterveztek. Ráadásul a görög pénzügyminisztérium abban az álomvilágban él, hogy egy négy százalékpontos megszorítás 2010-ben mindössze félszázalékos gazdasági visszaesést fog okozni, pedig kevés olyan országot láttunk, ahol ekkora költségvetési korrekciót recesszió nélkül meg lehetett úszni.

Ennél rosszabb hírek is vannak. Az Európai Bizottság tavaly szeptemberben kihozott egy adósságfenntarthatósági jelentést, amiben arra a következtetésre jutott: ahhoz, hogy Görögország államadóssága ne legyen robbanásszerűen növekvő pályán, a költségvetésben a GDP 14

százalékos korrekcióját kell végrehajtani. Nem négyet, tizennégyet. Ha három-öt év alatt elnyújtva lép ennyit a kormány, az legalább anynyi recessziós évet is jelent, ami további költségvetési bevételkiesést és egyéb extra korrekciós igényt okoz. Enélkül viszont Görögország adóssága egyre magasabbra kúszik, és egyszer csak összeomlik alatta az ország.

Két év kaparás

Mivel az induló adósság nagy, a potenciális gazdasági növekedés meg rendkívül kicsi, a nagy költségvetési hiány miatt pedig a lejáratokon felüli folyó finanszírozási igény is magas, ez az összeomlás nem a távoli jövő problémája, hanem alkalmasint a következő egy-két évé. 2010 második, harmadik és negyedik negyedévében a GDP tizenegy százalékának megfelelő lejáratot (lejáró államkötvényt) kell megújítani, amihez hozzájön a (elvileg) kilenc százalékos hiány. 2011-ben a bruttó hazai össztermék tizenhat százalékát meghaladó lejáratot és kamatfizetést kellene újragörgetni, valamint — ha a terveknek hinni lehet — 5,6 százaléknyi folyó túlköltekezést, azaz mindkét évben egyenként a GDP húsz (összesen tehát 40) százalékának megfelelő pénzt kell összetarhálni a tőkepiacon. Ha ez nem, vagy csak részben sikerül, akkor lépnek be az eurózóna tagországai, valamint az IMF által összedobott pénz, de az összesen is ,,csak" 17—18 százalék. A görög adósságot háromnegyed részben eddig sem a hazai megtakarítók, hanem külföldiek finanszírozták, és ők most igyekeznek az országot elkerülni. Honnan jön össze a pénz, egyelőre senki sem tudja.

Van persze példa rá, hogy egy ország ennél magasabb adósságszinttel is működik. Ilyen Japán, ahol most a GDP 200 százaléka az államadósság mértéke. Japánban azonban — Görögországgal ellentétben — a privát szektor megtakarításai olyan nagyok, hogy külföldi tőke bevonása nélkül is képesek maguk előtt görgetni a lejáró adósságot, sőt, a költségvetés folyó hiányát is finanszírozni tudják. A görög adósság háromnegyedét viszont a külföldiek torkán kellett lenyomni, tőlük várni a költségvetés lyukak betömését. Na, ebből lett utóbbiaknak elegük.

A kilépés nem megoldás

Javaslatokban nincs hiány, az eurózónából való kilépéstől a drasztikus bércsökkenésig mindenről esett már szó. Görögország nem euróövezeti tagsága, hanem a saját gazdaságpolitikája, a társadalom és a politikai elit tévelygése és rövidlátása miatt került ekkora csávába. Az euró védőernyőt adott, és ad ma is abban az értelemben, hogy ha drachma lenne, már régen ,,elszállt" volna, a kamatok meg nem hét körül állnának, hanem masszívan húsz százalék felett.

Görögországnak esze ágában sem lenne innen kilépni. Ráadásul a kilépés és az azzal járó ,,kompetitív, az exportot ösztönző leértékelés" vállalati csődhullámot indítana el. Attól ugyanis, hogy a nemzeti fizetőeszköz már nem euró, hanem drachma, a vállalatok adóssága még euróban maradna, az értékét vesztő drachma mellett az euróhiteleket a vállalatok az esetleg megnövekedő export mellett sem tudnák kigazdálkodni, és sorra mennének csődbe.

A leértékelés egyébként minden olyan esetben gyilkos, amikor a belföldiek eladósodtak a külföldnek. Arról nem is beszélve, hogy az eurózónából való kilépés hírére megindulna a már drachmabetétek tömeges átforgatása külföldi eurószámlákra. Ehhez még a határokat sem kellene a számlatulajdonosnak átlépnie: a fióktelepként működő, külföldi tulajdonú bankokban elhelyezett euróbetétben levő pénz elhagyja az országot, a belföldi bankrendszer így a betétmenekítéstől omlana össze.

Az ámokfutás adója

A közös európai devizát megtartva is lehet a belföldi árfolyamot leértékelni, nevezetesen a nemzetgazdaságon végigsöprő mágikus bércsökkentéssel. Sajnos, ez sem csodaszer. Görögország termelékenységgel meg mindenféle egyéb okossággal korrigált bérszintje tíz év alatt harminc százalékot nőtt a versenyképesség példaképének tartott Németországhoz képest. Ez irdatlan nagy szám. Azontúl, hogy a privát szektor béreit nem is lehet államigazgatási aktussal ukmukfukk csökkenteni, egy komoly bércsökkenés a fogyasztás további visszaesését, ennek okán a vállalatok profitabilitásának összeomlását és megint csak csődhullámot okozna.

Ha Görögország nem hajlandó magát egy irdatlan korrekciónak alávetni, a tücskök elmúlt tíz-húsz éves árnyékban hegedülésének további fájdalmasabb következményét sem tudja elkerülni. A folyamatos túlköltekezésről azt mondjuk, azért rossz, mert a jövő generációi fizetik meg az árát, hiszen az általunk felvett adósságot ők törlesztik. Görögországban ez annyiban módosult, hogy tizenegynéhány év alatt lezajlott az ámokfutás és a fájdalmas ébredés is.

Hogy egy ország mikor megy csődbe, döntés kérdése: mikor jut el a kormány, illetve a gazdasági-politikai elit odáig, hogy inkább a tanárok, a rendőrök béreit meg a villanyszámlát fizeti ki, mint a hitelezőket. Ez a döntés bármikor bekövetkezhet Görögországban.

Mi is a csőd?

A görög költségvetés kiadásainak nagyjából egyötöde megy adósságszolgálatra. A csőd az, amikor ebből az egyötödből nem fizet ki valamit az állam. Ha a maradék négyötödből nem fizet ki valamit (béreket vagy az egészségügy beszállítóinak számláit stb.), az még nem csőd. Sőt, igazából annak sem kell megtörténnie, hogy esedékes adósság törlesztése maradjon el, az is csődesemény, ha bejelenti a kormány, hogy majd jövőre nem fog fizetni, és ezzel egy időben az összes jövőben lejáró államkötvény helyett ad egy olyant, ami később jár le.

A csőd lényege, hogy a hitelezők nem jutnak akkor és úgy a pénzükhöz, ahogy az eredeti feltételek között járna nekik. A leggyakoribb megoldás ilyenkor, hogy a fennálló és a gazdaságra nehezedő adósság helyett az ország kevesebbet fizet ki, azaz az idei év végére a GDP 120 százaléka fölé kúszó adósság egy része elpárolog a levegőben, a hitelezők meg annyival szegényebbek lesznek. Persze, ezzel egy csomó macera van, ilyenkor elvileg perelni lehet az országot, befagyaszthatják a külföldi számlákat, de a lényeg ugyanaz: a tücsök a hangyáktól felvett pénzt nem tudja visszaadni, és utána vagy hegedül tovább, vagy megy ő is a többiekkel a mezőre kapálni. (az index.hu nyomán)