Nem csak reklámszerű koloritja, hanem „rakománya" miatt is egyedi színfolt a Sepsiszentgyörgyön állomásozó nyelvbusz: Háromszéken a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) mozgókiállítása, a Nyelvet öltünk! című tárlat a megyeszékhelyen vasárnap délutánig látogatható, utána Kézdivásárhelyen várja utasait. A buszt kísérő nyelvész szerint a diákok önszántukból kevésbé mernek bemenni, nem is tudnak róla, jó, ha a magyartanárok megszervezik a látogatást.
Sárga s diszkrét neonzöld keverékszínével csábít rövid anyanyelvi kalandozásra a Bodok Szálloda előtt rögtönzött buszmegállóban pihenő Ikarusz. Huszonnyolc éves járgány, a PIM anyagával már tizennyolcezer kilométert tett meg a Kárpát-medencében, s ha mostani erdélyi körútja során elromlik, Bozóki János gépjárművezető azonnal orvosolja. Ő egyébként azt mondja erről az utazásról, ,,világot lát", s egyúttal minden látogatónak ingyenes buszjegyet nyom a kezébe, azon miniatűr krokik magyar írókról: Illyés Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Krúdy Gyula és társaik. Aki akarja, buszra felülve, ki is lyukaszthatja. Egyébként a jármű külsejét Sajdik Ferenc grafikus irodalmi karikatúrái színezik.
A nyelvbusz útjáról Erdődy Kristóf, a PIM budapesti szakreferense mesél: noha menetrend szerint inkább városi megállókat tesznek, mégis, alkalomadtán falvakban nagyobb lelkesedéssel fogadják őket: egy órára megálltak a partiumi Érsemjénben, s ott többen látták a kiállítást, mint Kolozsváron két nap alatt. Erdélyi tapasztalataik vegyesek, ,,van jó is, meg kevésbé jó". Maguk is toborozzák a látogatókat, invitálják az arra járókat, de az ,,éjszakai élet" fiataljait is próbálják rávenni egy kis buszozásra. A sárga, nyelvöltögetős járat a 2008-as előd, a Nyugat-busz sikere után indult útjára, 2009-ben a magyar nyelv éve és Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója ürügyén gazdagították magyar nyelvemlékekkel, a PIM kiállításának interaktív ,,kivonatával". ,,Sokkal játékosabb, mint az előző busz, általános iskolás, líceumi diákokat vonz, de nincs korhatár. Főként gyermekek számára alakították ki, ezt erősíti a színvilág is — a média által használt mesterséges, élénk reklámszínek — és a játszóház jelleg".
Mészáros Katalin a PIM honlapján úgy fogalmaz: az utazó kiállítás a magyar nyelvközösség nyelvhasználatát mutatja be, több tematikus blokkban látható a nyelv fejlődése, közösségi összetartó ereje. Vagyis: köszönési formáktól kezdve megtekinthető az Ómagyar Mária-siralom eredeti szövegének hű másolata, az interaktív Kazinczy-kvízen kiderül, tudja-e a játékos, mit jelentett az ,,éjtábla", s az oly divatos sms-ek apropóján olvasható Varró Dániel Szívdesszert című műve (,,hogy mondjam el, milyen nagyon szeretlek én, ha bakker nem áll rendelkezésre több, csak 160 karakter).
Nézzem meg, ha már a magyar nyelvről van szó — mondja Stefán Mária nyugdíjas szakmunkás, miközben fellép a buszra. Azért is kíváncsi erre a kiállításra, mert nagyon szeret olvasni, jónak tartja ezt a kezdeményezést, szerinte több hasonlóra is szükség lenne, jöjjenek a látogatók, ,,ne vesszen el anyanyelvünk". Aztán érkezett múzeumpedagógus, tanár, kisgyermekükkel parkba induló anyák, kisdiákok és még sokan mások. Útravalóként leszálláskor mindannyian elolvashatták Kányádi Sándor négysorosát: ,,aki megért, / s megértet / egy népet / megéltet"...
