Jól választott, aki szombat délután a maksai Óriáspince-tetőn szervezett HáromszÉKünk értékbemutató kiállítást és majálist kereste fel: az egymást követő kulturális programok mellett bemutatkozott néhány település, de főként bő kéttucatnyi kézműves. De ami legalább ennyire fontos: a népes gyermeksereg számára is bőven akadt egészséges foglalatosság.
Noha szekértábornak nehezen lehet nevezni a fél tucatnál alig több — igaz, többnyire mívesen elkészített — szekérre pakolt értékkollekciót, annál többen voltak a figyelemre méltó kézművesmunkákkal előrukkoló háromszéki mesterek. Igazi gyönyörűség látni a gonddal és hozzáértéssel elkészített munkáikat, s nem csak a portéka az ékesség, hanem az is, hogy a helyszínen faggatható a titkokról a mester. Akiket mind köszönet illet, hogy munkáikat felcipelték az Óriáspince-tető misztikus terébe, nem is feltétlenül a nyereségért, hanem az ismerkedési lehetőségért s a rendezvény hangulatáért.
Ruhák, apró bizsuk, bőrből készített nyergek, szíjak, táskák, kézzel szőtt szőnyegek, csontékek, kovácsolt, dombormű-finomságú vasdarabok sorakoztak, s ezt ráadásként egyéni bemutatók is színezték.
A barátosi Bartók Erzsébet szövőszékén kicsinek-nagynak egyaránt megmutatta a mesterség fortélyait, Nagy György olaszteleki kovács pedig fáradtságot nem kímélve üllőt, hevítőszerkezetet is felcipelt, és a látogatók szeme láttára formázta a vasat. Nem mindennapi látvány, miként a nyolcvanegy esztendős, életét rendületlenül kosárfonással töltő besenyői Kovács József szorgoskodása sem.
Pincetetős, néhol balzsamszerű kuriózumok sora fogadta az arra járót: falvak színes névjegyei között szélben hancúrozó zászlók, kovásznai borvízcímkék, melyek szinte fotókiállításként mutatták a fürdőváros egykori és mai arcát. Újonnan elkészült cimbalmát hangoló mestert láthattunk, az árkosi tájmúzeum ismerős darabjait, az emlékmű oszlopai közé feszített madzagra aggatott, jobbra-balra dőlő fotográfiákat, hátukon gyermekeket hordozó paripákat, édesanyjuknak szorgosan ajándékot bütykölő apróságokat. Mert miként Imreh-Marton István, a rendezvény főszervezője is elmondta, az idei, sikeres majális jelleg mellett másik nagy meglepetésük az volt, hogy a sátrakba, ahol a gyermekek kézműves-foglalkozáson anyák napjára apró figyelmességeket készítettek, nem győzték hordani az alapanyagot...
Jó, hogy a pincetetői rendezvény egészében családbarát jellegű, hiszen számos lehetőség várta a kicsiket, számukra az egyik legkelendőbb csemege az ingyenes lovaglási lehetőség volt. Kora délutánra már megtelt a tető rögtönzött parkolója, a színpadon egymást váltották a zene- és tánckarok, este pedig bejelentették: idén két település — Csernáton és Kovászna — viszi el a pálmát. Az előadások közül a nap fénypontja a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band vidám koncertje volt, amelyet bravúros tűztánc követett a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színművészei előadásában. Arról, hogy ezt éppen itt és most, az Óriáspince-tetőn láthattuk, Uray Péter, a társulat művészeti vezetője úgy vélekedett, hogy akárcsak a színházi előadás, egy ilyen produkció is mindenhol más: a színház mindig ott születik meg, ahol éppen van. A több száz fős, zsibongó tömeget vonzó rendezvény a Pince-tetőre jellemző hatalmas tábortűzzel ért véget.
