Igen, igaza van, hölgyem! A Barátság staféta történeti igazságának kiindulópontját az IMASA labdarúgócsapatának az a bizonyos veszprémi felkészülési túrnéja jelentette, melyet a csapat akkori gyúrója, Latzin Gábor és a stadion karbantartó munkása, az immár néhai Pelczer Miklós intézett, mondhatjuk úgy is, szervezett meg.
E turné ideje alatt kereste meg a várpalotai Méreg József a már szintén néhai Tüskés Endrét, a Veszprém megyei sportigazgatót ama tervével, hogy két futótársával — Kovács Péterrel és Gavallér Tamással — együtt elstafétáznak a testvér Kovászna megye központjába, Sepsiszentgyörgyre, hogy elvigyék a Veszprém megyeiek és Veszprém város üdvözletét. Kettejük beszélgetésére hívtak meg mint a Háromszék lap tudósítóját, majd megkérdezték, tudom-e segíteni e nemes cél kivitelezését. Igen — bólintottam rá... És itthon igent mondott a Nemzeti Megmentési Front sepsiszentgyörgyi vezetője, Gajzágó Márton is, ez pedig azt jelentette, hogy a staféta és kísérete számára biztosított lesz a háttér. Tehát ha nincs akkor az a Latzin—Pelczer-vállalkozás, ha nincs Tüskés, ha nincs az a beszélgetés... ha... ha... aligha lett volna a sok-sok váltófutás és a többi. Na de menjünk tovább.
A várpalotaiak jelölték ki maguknak az utat, s azt telefonon a városok — Nagyvárad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torda, Dicsőszentmárton, Medgyes, Segesvár, Brassó — „Front-embereivel" le is rendezték a maguk módján. A magam rendjén, amikor fogadásukra utaztam — a Nemzeti Megmentési Front Nagyváradra igyekvő kocsijával —, menet közben sorra jártam a városok rendőrségeit, kérve segítségüket. Megígérték. És nem csalódtam (csalódtunk) bennük.
A borsi határátkelőnél találkoztam a küldöttséggel — Méreg József, Kovács Péter, Gavallér Tamás futók, Földi István, Seres Ferenc, Tamási Károly, Zoller Csaba, Kicsák Miklós és Járfás Tamás kísérők, akik Kovács Péter sérülése után maguk is bekapcsolódtak a futásba, felvállalták Kovács résztávját —, és zavarmentesen, sok szép élménnyel meggazdagodva érkeztünk meg Sepsiszentgyörgy Brassó felőli bejáratához, ahol a megyei sporttanács akkori elnöke, Lázár Mihály és egy sereg futó fogadta a vendégeket, s együtt szaladtak be az MSC—Szászsebes női kézilabda-mérkőzés ámenjére...
Nos, ez volt a kezdet kezdete. Ez a kezdet sugallta — beismerik, vagy sem — a staféta viszonozását, a Gáll Lajos Futókör megalakítását, a rodostói, a tatai stafétát... hogy csak néhány figyelemre méltó eseményt említsek meg abból a sorozatból, mely a jubiláló ünnepséget megelőzte, s mely ünnepségről ezért vagy azért többen hiányoztak. A hiányzás nem őket, hanem a szervezőket minősíti.
(nagymohai)
