A megyeszékhelyi alakulat az első helyen fejezte be a pontvadászat első szakaszát, majd több fordulón át vezette a küzdelemsorozat második körének rangsorát, de a Târgovişte és az ICIM ellen elszenvedett idegenbeli vereségek után csak másodikként zárta az alapszakaszt. Az ebben a szezonban hazai pályán még veretlen háromszéki lányok már négyszer is megmérkőztek mai ellenfelükkel. A Sepsi BC Stacey Nolan irányításával 85:55 (2009. november 11.) arányban diadalmaskodott a párharc idei első összecsapásán, majd — az amerikai edző nélkül — 79:67-re (2009. december 12.) veszítette el a második találkozót. A soron következő harmadik megmérettetést zöldasztalnál 20:0-ra (pályán: 79:72, 2010. március 13.) nyerték meg Veres Attila tanítványai, aztán 75:68-cal (2010. április 24.) szenvedtek vereséget Aradtól, ahová csapatunk egykori edzője került trénernek. Lányaink már tegnap Kézdivásárhelyre költöztek, hogy pihentebbek és frissebbek legyenek a délutáni meccsre. Oliveirának és Rasmussennek fáj a térde, Diaconu megfázással küszködik, ennek dacára bízunk abban, hogy ők is pályára lépnek Arad ellen, és győzelemhez segítik a Sepsi BC-t. Április 30-án, pénteken villáminterjút készítettünk Veres Attilával, a zöld-fehérek edzőjével, aki a következőképpen vélekedett a csapat előtt álló nehéz feladatról.

— A Sepsi BC zsinórban harmadik alkalommal harcolhat az A-osztályos női kosárlabda-bajnokság döntőjébe jutásért. Milyen esélyekkel vág neki csapatunk az idei elődöntőnek?

— Normális körülmények között az itthoni pálya előnyével élve, így az első esély a miénk, mi vagyunk kedvezőbb helyzetben. Nagyon remélem, hogy élni is tudunk ezzel a lehetőséggel. Sajnos, egészségi problémák vannak a csapat körében, néhány fontos játékos sérült, ennek ellenére remélem, hogy a meccs időpontjára helyrejönnek. Remélem...

— Ilyen körülmények között milyen hangulat uralkodik a csapatban?

— Az igazság az, hogy nincs egy fantasztikus hangulat a csapaton belül… A lányok — ahogy én látom — csúnyán el vannak fáradva, s miként már mondtam, többen egészségi problémával küszködnek. Utóbbiak nem ütéstől vagy éppen mérkőzés közben szerzett sérülések miatt gyengélkednek, hanem az összevissza edzéstől jelentkeztek ezek a gondok. Tehát nem a legálomszerűbb az atmoszféra, de nagyon reménykedem abban, hogy a hétfői összecsapásra minden jó lesz, elmúlnak a problémák, és normális körülmények között tudunk majd pályára lépni.

— A gondok-bajok lassan a lelátóról is szembetűnnek. Például Diaconu már mérkőzések óta nem mutatja a tőle megszokott, elvárt formáját… Mi történt vele?

— Diaconu a sérültek egyike. Ő már két hete fájlalja a térdét, több edzést sem vitt végig. Masszíroztatja ha kell, ha nem, mivel folyamatosan fáj. Ennek tudható be, hogy mostanában gyengébben teljesít, a sérülése húzza vissza.

— Araddal idén már játszottunk négyszer. Az itthoni meccseinket megnyertünk, idegenben pedig kétszer is kikaptunk. Hogyan sikerül felkészülni az előttünk álló három, de leginkább a hétfői meccsre?

— Sajnos, ez a legnagyobb gondunk. Nem tudtunk rendesen felkészülni a hétfői meccsre, mivel nem teljes a csapat, hiszen egypár játékos nem edzett. Én bízom abban, hogy az előttünk álló hétvégén úgy, ahogy lehet, mindenki helyrejön, és a lányok tudnak majd edzeni. A lehető legjobban fel fogunk készülni erre a meccsre, s mindent megteszünk azért, hogy nyerjünk. Mese nincs, más eredmény elfogadhatatlan számunkra.

— Hátrányt jelent számunkra az, hogy Stacey Nolan irányítja az Aradi ICIM-et, és jól ismeri a Sepsi BC-t?

— Persze. Bizonyos szinten hátrányt jelent ez számunkra, de nem azt mondanám, hogy Stacey Nolan okozza a legnagyobb fejfájást nekünk. Vannak más hendikepjeink: nálunk többen sérültek, az Aradnál pedig a teljes csapat egészséges. Mindezeket összevetve: itthon játszunk — vagyis Kézdivásárhelyen játszunk, s nem Szentgyörgyön —, és az itthoni meccseket meg kell nyerni!

— Elképzelhető, hogy az elődöntő valamelyik mérkőzését Sepsiszentgyörgyön játssza a Sepsi BC? Van ilyen jellegű információja a csapatnak?

— Az igazat megvallva, engem ez a dolog teljesen hidegen hagy. Nem érdekel, mivel a csapat most kezdi megérezni azt a két hónapot, amíg összevissza edzettünk. Sajnos, most mutatkoznak meg az egészségi gondok, problémák, így az elődöntőben lesznek olyan játékosok, akik nem tudnak majd százszázalékos teljesítményt nyújtani. Ez mind arra vezethető vissza, hogy nem volt termünk, ahol normális körülmények között tudtunk volna tréningezni. Korábban is mondtam: játék közben még senki sem sérült le, a lányok térdfájása abból adódik, hogy három különböző teremben edzettünk, és már nem fiatalok. Így többen megsínylették a dolgot. Tehát nem érdekel, hogy meglesz-e időben vagy sem a szentgyörgyi csarnok, mivel késő ez. Ha valaki megkérdezné, vagy én dönthetném el, azt mondanám: ha bejutunk a döntőbe, akkor a finálé meccseit is Kézdivásárhelyen kellene lejátszanunk!

— Ennyire határozott vagy ebben az ügyben?

— Igen. Én nem így képzeltem el azt az időt, amelyet itt töltök Szentgyörgyön. Teljesen csalódott vagyok, mivel szerettem volna valamit tenni ezért a csapatért, s merőben más jött ki. Akkor, amikor csúcsformában volt a csapat, és sikerült megverni Târgoviştét, ,,elvették" tőlünk a csarnokot, azóta pedig csak lefelé megyünk. Lefelé, lefelé, lefelé…

— Akkor most mindennél fontosabb a nézők, a szurkolók támogatása. A csapat bízik a háromszéki kosárlabda-kedvelőkben?

— Ahogy én látom, Szentgyörgyön a szurkolással soha nem volt baj! A Sepsi BC az ország egyik leglelkesebb szurkolótáborával rendelkezik. Ezt a dolgot nemegyszer bebizonyították, és mindig segítettek nekünk. Számomra most ez a legkisebb probléma, mert tudom, hogy a szurkolók ott lesznek a csarnokban, s drukkolni fognak a csapatnak.

— A másik ágon Târgovişte és Szatmárnémeti küzd fináléba jutásért, s a párharc esélyese a címvédő. Miként látod azt a mérkőzéssorozatot?

— Szerintem egyértelmű a dolog. Târgoviştének sokkal jobb csapata van, mint Szatmárnak, remek játékosokkal rendelkezik a címvédő, és úgy gondolom, sima 2—0 lesz a párharc végkimenetele. A Târgovişte döntős lesz!