Háromszék kórházai nagyon különbözőek e tekintetben, amit nem csak a felhasználó, vagyis a beteg tapasztal meg, ha beutalják, de a hivatal, a megyei közegészségügyi igazgatóság is elismeri, a dolgok nem mennek mindenütt egyformán.

Közintézményeknél gyakori, hogy adott vállalkozói körből, ismerősöktől rendelik meg a szolgáltatásokat, amelyeknél nem kötelező a közbeszerzési licit. Kérdé­sünkre, milyen szintű az ellenőrzés, árverés nélkül a piacon kínált legolcsóbb megoldást választják-e a kórházak, dr. Deme Judit megyei közegészségügyi igazgató elmondta, a kórhá­zak nagyon szegények, oda kell figyelniük minden lejre.

Elsősorban az élelmiszer és egyes fogyóanyagok beszerzésére utalt, ,,mert minden olyan árucikk megvásárlása, ami meghaladja az évi tizenötezer eurós határt, elektronikus vagy más típusú beszerzéshez fűződik, de a közvetlen vásárlással megvehető termékeknél legtöbbször a legkedvezőbb ár mellett a legnagyobb fizetési tolerancia is szempont, tehát hogy elvárjon az illető cég, a beszállító a kifizetéssel". Az ellenőrzés tulajdonképpen folyamatos, mert a kórházak minden hónapban leteszik a mérleget az igazgatóságra, így minden tétel ellenőrizhető.

A sikertörténet

A kórházak helyzete közötti különbség részben a kórházmenedzsmentnek, részben pedig a közösség hozzáállásának köszönhető — állítja Deme igazgató, aki a baróti kórházat hozza fel egyik pozitív példának, ahol ,,mindig működött egy olyan íratlan szabály vagy megállapodás, hogy a különböző települések lehetőségeiknek megfelelően krumplival, tejjel, kenyérrel, zöldséggel segítették folyamatosan a kórházat". Kézdivásárhelyen ennél sokkal nagyobb tételekről van szó — emeli ki az elöljáró —, ,,itt a támogatás nem csak élelmiszerekből áll, hanem felújításokból, tatarozásokból, ami nagyon látványos, ebben a vállalkozói réteg segíti a kórházat". Okát kérdezve, hogy miért fognak össze jobban a kézdivásárhelyiek saját kórházukért, mint például a sepsiszentgyörgyiek, dr. Deme Judit azt mondta, azért, mert Kézdivásárhely környékén a legfejlettebb megyénkben a vállalkozói réteg, és természetesnek tartja, hogy onnan jön a legtöbb segítség, de szerinte a szentgyörgyi kórháznak is vannak támogatói, akik a tej, tejtermékek, krumpli, zöldségek beszerzése szintjén segítenek, mások a kórtermek felújításában támogatták, de mivel ez a kórház jóval nagyobb az említetteknél, nem annyira látvá­nyos. A kovásznai kórházat is támogatja a közösség, ott is a mosószertől a pástétomig sok mindent kapnak, sőt, az önkormányzat részéről is.

Az odafigyelés nem kerül pénzbe

A lakosság és a vállalkozói réteg is nagyobb a megyeközpontban, mint a céhes városban, magától adódna, hogy a segítség legalább ugyanolyan arányban látsszék, de még sincs így. Pedig szerveznek találkozókat vállalkozókkal, célzottan is megkeresnek nagy vállalatokat egy-egy konkrét helyzet megoldására, kapnak is támogatást, azt ellenben lehetetlen nem észrevenni, hogy a megyei kórház veszített a régi presztízséből, a lakosság, a betegek egy része elpártolt. Dr. Deme Judit szerint ennek kialakulásáért ,,a kórházi alkalmazottak, orvosok és kórházi személyzet is nagy mértékben felelős. Mert az ember szentesíti a helyet. Tehát sokat számít a környezet, hogy legyen szép, legyen tiszta, legyen gyógyszer, legyen minden, de még a nincstelenséget sem mindegy, hogyan tálaljuk. Ha én mint orvos úgy tudok a beteggel kommunikálni, hogy a bizalmát nem veszítem el, és nem azt mondom, hogy ez vagy az nincs, és tessék elmenni és megvenni, hanem próbálom szépen megértetni a beteggel, alternatívákkal előhozakodni, miként azért legtöbb esetben történik, akkor biztos, hogy a betegek részéről több megértést találnánk, és ne felejtsük el, van egy olyan szolgáltatás, mely ingyenes és bérmentes: az emberi odafigyelés, a jó szó és a mosoly. S ez lehet, hogy sok betegnek többet jelent, mint a legújabb generációs gyógyszer. Lehet, hogy éppen ezzel állunk a legnagyobb szűkében."