Nyolcvan évvel ezelőtt, 1930-ban helyezték örök nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben. Jeles történész volt, és publicista, 1854-ben született Gelencén. Nevét felvette a községközpont iskolája, amelynek épülete előtt bronz mellszobra áll (Petrovits István alkotása, 2001).
A fiatalabb háromszéki értelmiségi réteg alig ismerheti, hiszen munkáinak zöme index alatt volt a totalitárius rendszer idején. Erdély története című könyve Kolozsváron jelent meg 1931-ben a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. kiadásában. Bár cenzúrázta az akkori rezsim, használatát mégis betiltották. Példányait, ha megtalálták, miként e sorok írójától is (1968. október 3-án), elkobozta a szekuritáté. Jancsó Csíksomlyón és Kolozsvárt tanult, ott és Bécsben szerzett tanári oklevelet, nemsokára bölcsészdoktori címet kapott. Aradon, majd Budapesten tanárkodott, megalapította a Közoktatási Szemle című folyóiratot. 1916-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja. Az interbellum idején foglalkoztatta a román fennhatóság alatt lévő Erdély helyzete, a dák—román folytonosság kérdése, az akkori románság nemzetiségi törekvései és a román irredenta mozgalmak története. Munkássága szerteágazó, cikkeinek, műveinek lajstroma hosszú.
