A nehezen feledhető gyermekkor szomorú emlékei késztettek arra, hogy a kenyér szempontjából boldogabb jelent összevessem az ötvenes-hatvanas évekkel. És dicsérjem a piacgazdálkodás, az élelmiszeripar és kereskedelem felszabadulásának jótékony előnyeit a ma vásárlójának szemszögéből tekintve. Vagyis válogassunk ,,a bőség kosarából" egyformán, ki-ki maga szájízének megfelelően. Ezért is mondom, állítom esztendő után is, hogy nincs rossz kenyér, inkább gyengébb minőségű, hamarább száradó, morzsálódó, penészedő — a befektetett nyersanyag, a sütési technológia és a tapasztalat alkalmazásának arányában. És finom, jó ízű a szotyori, a szentiváni, a Diószegi-kenyér — ki melyiket szereti. Van tehát konkurencia, hála az államcsínyes rendszerváltásnak.

Lapunk szombati, május 1-jei számában ezért is tűnt fel a cím: Konkurenciaharc áldozata az Aranykemence? A szerzővel egyetértve és azonosulva magam is feltételezem, hogy a magas lóról ítélkező fogyasztóvédelmi hivatal néha túl enyhén vagy túl szigorúan ítélkezik. A mérlegjavító szakember jelképes beszédével, baj van Justitia mérlegének valamely sarkával, mely többet csal a megengedett plusz-mínusznál. Az inkriminált egérürüléknél, amely a kenyérlisztbe kerülve a pékségek legnagyobb bűne-vétke lehet, a kelleténél nagyobb volt a felhajtás, a csinnadratta, a tévé és újságírás mindig szenzációra éhes paparazzóinak bevonásával. S kérdeném tisztelettel a ,,büntetőexpedíciót" azok nevében is, akik felesküdtek a pityókás bodoki kenyér ízére-minőségére, akik ablakon kilesve, az üzlet előtt csoportokban traccsolva várják a reggeli sütés érkezését, füzetbe iratkozva igényt tartanak rá ünnepek előtt, szóval, a szomszédság nevében is kérdem: miért nem hallgattatik meg az alperes is, hogy védhesse a mundér becsületét? Miért nem terítik elénk az érdekvédelmiek vezetői a drákói büntetés, a példastatuálási intézkedés okát? Mert az általános frázisok nem csillapítják felháborodásunkat. ,,Néhány rendellenesség a pékség működésében" — találd ki, kedves olvasó, mik lehetnek ezek. Mert kákán csomót s okot a büntetésre bárki talál, ha akar, egy élelmiszergyártó cégnél, üzletnél, vendéglátó-ipari egységnél. A pénzbüntetés még hagyján. De bevonni a működési engedélyt, s engem is büntetve, az ártatlan fogyasztót, már hivatali gőg, erőfitogtatás. A bodoki pékség többéves kereskedelmi sikere tényleg zavarhatja egynémely konkurens cég tulajdonosait, s ez az egérürülékes sztori most kapóra jött nekik. Lelki szemeim előtt a versenytárs kárörvendő és a fogyasztóvédelmi hivatal soros büntetőinek tévedhetetlenségi, arrogáns fizimiskája.