Hidegzuhanyként érte a koalíciós egyeztetésekbe, alkudozásokba módfelett belemelegedett RMDSZ-es vezetőket koalíciós partnereik tegnapi viselkedése az alsóház oktatási bizottságában, ahol demokrata-liberális átszavazó segítésével kiiktatták az oktatási törvény tervezetéből azt az előírást, miszerint a magyar diákok tizenkettedik osztályig anyanyelvükön tanulhatják a földrajzot és a történelmet.
Ez idáig jószerével ez volt az egyetlen eredmény, amelyet majd féléves kormányzati szerepvállalás után az RMDSZ fel tudott mutatni a magyarság nemzeti célkitűzései terén, érthető hát, hogy kifakadt Markó Béla elnök, azt hangoztatta, veszélyben a koalíciós szolidaritás, felfüggesztették a nyugdíjtörvény szenátusban zajló vitáját, míg végül sikerült rendre utasítani a félreszavazó honatyát, és a bizottság a kormány által eredetileg beterjesztett verziót fogadta el.
Pedig aligha lehet csodálkozni azon, hogy a Demokrata Liberális Párt csak kínkeservesen hajlandó betartani adott szavát. A Traian Băsescu által kézi vezérléssel irányított alakulat éppen arról híres, hogy a legmegbízhatatlanabb, legkényelmetlenebb partnerek egyike, s nem véletlen, hogy eddig minden koalíció felbomlott, amelyben részt vettek. Fegyelmezetlenség, kétszínűség jellemezte a liberálisokkal, majd a szociáldemokratákkal való kapcsolatukat, a Boc vezette csapat egyik legvisszataszítóbb eljárása mégis az elmúlt hónapokban szinte a tökélyre fejlesztett stratégia, amellyel ellenzéki honatyákat csábítanak át vagy vásárolnak meg közvetlenül a maguk vagy közvetett módon a dezertőrökből, árulókból álló függetlenek csoportja számára.
Koalíciós társként eme nyilvánvalóan demokráciaellenes magatartás és számos olyan hatalmi visszaélés, népszerűtlen intézkedés fölött kellett szemet hunynia az RMDSZ-nek, amely ellen nem is olyan régen még intenzíven kampányoltak, s reménykedhettek, hogy a hallgatásért cserébe sikerül eredményeket kicsikarniuk. Az oktatási törvény földrajz- és történelemoktatásra vonatkozó, számunkra fontos előírásának története azonban jelzés értékű: míg a szövetségtől feltétlen hűséget vár el a nagyobbik kormánypárt, a magyar szervezetnek igencsak szűkre szabott mozgásteret engednek. Mert ha ez a cikkely ennyire döcögve ment át a bizottságon — a plénumbeli szavazás még hátravan —, joggal merül fel a kérdés: mi lesz a még kényesebb jogszabályok, a kisebbségi, a régióátszervezési törvény sorsa, és milyen alkotmánymódosítás várható? Annál is inkább, mert ismét csak bebizonyosodni látszik: kutyából nem lesz szalonna…