Elsősorban a turáni átok. Egyik rendszerváltást akar, másik nem. Az egyik azt mondja, már volt, a másik, hogy kell. A régiek ragaszkodnak a régi, megbízható emberekhez. Az újak meg új embereket akarnak. Akiket új időknek új szelei segítenének. Én azt hittem, hogy ez már lerágott csont. De nem. Mert újabb csontok is kellenének. A régi csontok lerágottak, ezért jobb híján egymást rágják. De azért egyezkedni mindenki akar. Az egyeztetés megy is, csak nem halad. Sebaj, lesz újabb és újabb egyeztetés, újabb és újabb eredmény(telenség).

Amitől féltem, bekövetkezhet: ügyes-bajos dolgaimmal mehetek Brüsszelbe ügyeskedni. Pedig brüsszelül nem is tudok. Most hogyan állítsak oda magyarul, s mondjam, hogy egy kis autonómiát szeretnék a magam s a többiek számára? Bár újabban a magyar is hivatalos nyelv Európában. Itt, Székelyföldön nem hivatalos. Megérteni aztán végképp kevesen akarják. És még kevesebben értik, hogy mit is akarunk mi. Ha Brüsszelbe én megyek egyedül, és nem képviselőként, akkor esetleg be sem engednek az Európai Parlamentbe. Ha meg hozzáértő képviselőt küldenék magam helyett, akkor az már lenne valami. Azt már komolyan veszik. Ha több képviselőt küldök, még komolyabban veszik. Érteni ugyan nem értik a mi problémáinkat, de komoly pofát vágnak hozzá. Én viszont rájöttem arra, hogy ide valóban autonómia kellene. Külön autonómia a külön magyaroknak. Külön parlament kellene. Ahol ahány magyar, legalább annyi párt. És akkor küzdenének egymással. A romániai magyar parlamentben. Nem csak harcolnának egymással. Ha kell, meg is ölnék egymást. Ki is irtanák. Most erősen fogadkoznak, hogy nem a dögöljön meg a szomszéd kecskéje elvét fogják alkalmazni egymással szemben az európai parlamenti választási kampányban. Az már igen! A végén egymást fogják dicsérni. Bár ezt én kötve hiszem. Az egyezség, akár a kecske: megkötve jó. És azt megkötötték. Akár az ebet a karóhoz. Saját álláspontjukkal. Most ráadásul az RMDSZ Sógort jelölte az EU-parlamentbe. És ő elfogadta. Ezek után mit várhat az ember és Tőkés a saját Sógorától? Ahogy Caesar is mondta volt: Te is fiam, Brutus? Most Tőkés is mondhatja: Te is, Sógor Csaba?

És én itt fogok állni, mint mindig, nyakig a dilemmában. Hogy kire is fogok majd szavazni? Mert, ugyebár, ha Tőkés Lászlóra szavazok, akkor csak ő képvisel majd. De ő egyedül kevés. Ha meg Frundára és a sógorságra, akkor nem jut be Tőkés, és akkor az is kevés. A végén még — akárhogy szavazok majd — én leszek a hibás. És ha kettészakadok is, és mindkét táborra szavazok, akkor szintén én leszek a hibás, mert az vagy érvénytelen lesz, vagy választási csalást követek el.